~ 23. Messages

Hi Darlings! (:
Jövőhéten már biztosan nem fogok tudni új részt hozni, legfeljebb a másik blogba, ami ugye nemrég indult el. Már felkerült az első két rész és itt, a blog jobb oldalán is könnyen megtaláljátok, mivel kitettem.(: Köszönöm a díjakat, igyekszem kitenni őket, hogy legalább azokkal valami életjelet küldjek magamról. És nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és, hogy már ilyen szép számban összegyűltek a feliratkozók!(:
Jó olvasást! I hope you like it! :* 

,,Aki szeret téged az minden nap arra törekszik, hogy ezt éreztesse veled!"

Már lassan egy hete próbálunk minden erőbenyomással a fellépésünkre, ahogy a fiúk is a díjátadóra. Igazából nem igazán van időnk most másra, így megdöbbentő módon nem sokat találkozunk a fiúkkal, annak ellenére, hogy egy házban élünk. Ami azt illeti Louist se láttam már egy ideje.. mire ő hazaér én már általában alszom, és mire én felkelek addigra ő már elment. Érzem, hogy minden este és reggel csókkal köszönt, de annyi erőm sem szokott lenni, hogy kinyissam a szemem. A tánc egy energikus dolog, leszívja minden erőmet, de ennek ellenére imádom csinálni. Ha szomorú vagyok azért, ha boldog vagyok azért. Ez egy olyan dolog, amit mindenféle állapotomban véghez tudok vinni. Egyszerűen csak azért, mert jó és mert ezt akarom. Ha nem táncolhatnék fogalmam sincs, mit kezdenék magammal az életben. Igazából még nem is gondolkoztam rajta, de most, hogy így belegondolok, nem is szeretnék ezen rágódni, és remélem, hogy a későbbiekben sem kell majd. Már tényleg majdnem eltelt egy hét, mióta Tyler a próbaterem előtt meglátogatott, és Kevinnek szerencsére semmi híre. Nem hiányzik, hogy belerontson az életembe, ami még csak most kezd helyrejönni. Bevallom még mindig rettegek attól, hogy valamiért azt akarják majd az égiek, hogy ne legyek túl sokáig boldog, de próbálok kiélvezni minden egyes percet, amit a szeretteimmel tölthetek. Hiszen, addig kell kiélvezni az örömteli pillanatok, amíg lehetőségünk adódik rá. Aztán ezek a pillanatok szépen emlékekké válnak, olyan emlékekké, amikre mindig emlékezni szeretnék, és fogok is. Tudom, előbb említettem, hogy mostanában nem sokat látom a srácokat, de nem panaszkodom, mert minden este amellett alhatok, akit szeretek, és olyan emberrel váltom valóra az álmomat, aki a legjobb barátnőmmé vált. Olyan emberekre tettem szert új életem során, amilyeneket mindig is kerestem, és nem áll szándékomban elengedni őket. Most nem. De félek, mert minden túl jónak bizonyul mostanság, és van egy olyan érzésem, hogy ez nem fog sokáig így maradni. Ez nálam szinte már hagyománnyá vált. Félelmemet legyűrve, mosolyt erőltettem az arcomra, majd nyújtózkodásom közbe a telefonom után kutattam, hogy megnézzem mennyi időm van még  készülődni. Miközben ujjaimat felvezettem az asztalhoz egy papírdarabon simítottam végig. Szememet megdörzsölve ültem fel és olvastam el a nekem szánt üzenetet barátomtól.

Mosollyal az arcomon olvastam végig, majd megírtam a választ egy másik cetlire, s gondosan Loui párnájára helyeztem. Azt hiszem ugyan azt érzi, mint én. Hiányzunk egymásnak, mivel keveset beszélgetünk, de ezzel a leveles megoldással, talán csillapíthatóvá válik a hiánya. Még mindig vigyorogva indultam meg a fürdő felé, ahol nagyjából fél óra alatt végeztem is.
A próbaterem előtt Danielle mosolyogva várt rám, s engem is mindig mosolyra késztet mikor ekkora örömmel fogad. Három puszival köszöntött, majd belefogtunk a kemény munkába.
Két órája tarthatott a próba, mikor az ajtó kicsapódott és nevetgélő emberek léptek be rajta. Mindenki meglepetten állt meg a koreográfia közepén, és a hangokat kibocsátó személyek felé kapták a fejüket, velem és Danivel az élen. Ezt az öt hangot nem lehet összekeverni senkiével. Ahogy beljebb értek Louis ölébe vetettem magam, lábamat dereka köré fontam, kezével erősen tartott, ajkaink hosszú, érzelmes csókban forrtak össze.
-Ti meg mit kerestek itt? - kérdezte barátnőm, miközben bátyám elé lépdelt.
-Nézd már, én még egy csókot sem kapok. - Liam felénk nézett lebiggyesztett ajkakkal, mire Dani keze közé fogta az arcát, majd heves csókcsatába kezdtek.
-Ne már srácok.. muszáj ezt pont előttünk? - fintorgott Harry, mire szemöldökömet felhúzva néztem rá, majd követtem Danielle cselekedetét, így kezemet barátom nyaka köré fontam, miközben nyelvemet könnyedén csúsztattam át szájába, ezzel is kicsit játszadozva göndörke idegein. Loui vigyorogva fogadta válaszreakciómat.
-Tényleg, miért jöttetek? Nem próbálnotok kéne nektek is? - miközben barátom finoman visszahelyezett a földre, végig tartottam vele a szemkontaktust.
-Gondoltam meglepem a barátnőmet.
-Úgy értette, gondoltuk.. meglátogatjuk a barátnőinket. - krákogott Liam, mire barátnőmmel egyszerre kezdtünk kuncogni.
-És hoztunk ebédet is. - mutatott fel Niall és Zayn két-két zacskót. Az ebédet persze nem lehetett nevetés nélkül megúszni és kicsit el is húzódott vele az idő, de nem bántam, mivel be kellett pótolnunk ezt a hetet beszélgetés szempontjából. Miután megemésztettük a sajtos hamburgereket, Daniellel újra munkába láttunk. A srácok egy cseppet sem zavartatták magukat, kényelmesen elhelyezkedtek, elővették a mobiljaikat és beszélgettek. Úgy látszik mára szabadnapot vettek ki, így az idejük egy részét itt töltik, miközben cseverésznek twitteren. Többször pillantottam hátra a tükörben, hogy lássam Loui arcát, aki hol telefonja kijelzőjét bámulta, hol engem nézett meglepett, de szeretetteljes tekintettel. Néha még el is mosolyodott, ami arra késztetett, hogy még jobb legyek, hiszen kinek akarjak bizonyítani, ha nem neki? Újra és újra elpróbáltuk ugyanazt a koreográfiát, és mikor már kellőképp kifáradtunk csatlakoztunk a fiúkhoz. Dani bátyám ölébe telepedett meg, míg én Zayn mellé ültem le. A hideg fal jól esett felmelegedett, izzadt hátamnak, s fejemet kényelmesen legjobb barátom vállára tudtam hajtani, mivel ő volt az egyetlen, aki nem a készülékébe volt elmerülve.
-Te hogy-hogy nem a telefonodat nyomkodod?
-Lemerült.
-Így már mindent értek. - szememet forgattam, majd mikor már úgy éreztem, hogy elég erőt gyűjtöttem az átöltözéshez megpróbáltam felállni, de Zayn visszarántott. Összeszűkült szemekkel néztem rá.
-Végig táncolnátok még egyszer? - nézett rám boci szemekkel, és bevallom imádom a szemeit, így nem könnyű neki ellenállnom. De a fáradtság és az értetlenség győzött mogyoróbarna szemeinek imádata iránt.
-Mi? Minek?
-Fáradtak vagyunk Zayn. - csatlakozott barátnőm is.
-Kérlek! - egy puszit nyomott fejem búbjára, majd újra rám szegezte kiskutya tekintetét.
-Jól van. - fújtam ki a levegőt. - De már nagyon sokkal jössz nekem Zayn Malik! Szerencséd, hogy imádlak.
-Köszi! - egy újabb puszival ajándékozott meg. - És kéne a telefonod is. - Nem értettem mit akar ezzel az egésszel, de belementem a kis játékába. Kikutattam a mobilom a táskámból, majd átnyújtottam neki. Zayn Louis fele kacsintott. Először összehúzott szemöldökkel figyeltem cselekedeteiket, de semmi furát nem vettem észre, így egy vállrángatással tovább álltam. Mindenki beállt a helyére, de most, hogy drága barátom kívánságának eleget tegyünk, a koreográfiát feléjük táncoltuk el, nem a tükör felé. Danielle kicsit kelletlenül állt be mellém, mire egy "bocsi"-t formáltam a számmal. Bármennyire is imádjuk ezt csinálni, valóban nagyon kimerítő és most, hogy a fiúknak van egy kis idejük, nem ezzel szeretnénk az egész napot tölteni. Bár nem voltunk túl energikusak, ez az utolsó próbánk sem sikerült olyan rosszul. Elnyúltam a padlón, miközben próbáltam szabályozni lélegzetvételemet, fejemet Zayn lábán pihentettem, így rendes rálátást is nyertem telefonom kijelzőjére, amin barátom épp egy videót nézegetett, kivillantva tökéletes fogsorát.
-Te levideóztál minket? - azonnal ülőhelyzetbe tornáztam magam és mikor megpróbáltam kikapni a kezéből a telefont, átdobta Niallnek, aki egyenesen Louis kezébe juttatta a készüléket. Jót nevettek, mikor próbálkoztam visszakaparintani, azt, ami az enyém, de nem adtam fel. Loui elé álltam és mikor már a szavak nem hatottak, ideje volt más módszerhez folyamodnom. Ha már nőnek születtem kihasználom. Az ölébe ültem és minden bájamat próbáltam bevetni. Kék szemeimet le sem vettem az övéiről, miközben felvettem a legaranyosabb kutyapofit, amit magamra tudtam varázsolni. Tudtam, hogy nem fog tudni neki ellenállni.
-Őrjítő nőszemély... tudod, hogy utálom, mikor így nézel.
-Nagy a kísértés, ugye? - súgtam fülébe, mire egy nagyot nyelt és mozgolódni kezdett a széken. Mikor válasz nem jött folytattam kínzását. - Emlékeztetnélek, hogy ismerem a gyenge pontjaidat Tomlinson. - ajkam lassan a nyakához vándorolt, meleg leheletemtől libabőrös lett a bőre. Mielőtt még egy csókot nyomhattam volna csupasz nyakára a kezembe nyomta a mobilomat.
-Köszönöm. - egy győztes mosoly kíséretében felálltam, magamra kaptam a táskámat és elindultam az öltöző felé, de Harry megjegyzését hallva visszafordultam.
-Hamar megtörtél haver.
-Nem tudtam neki ellenállni. - sóhajtott Loui, mintha tényleg bánná.
-Ne magyarázkodj.. megfenyegetett, hogy este nem lesz huncutkodás, mi? - Harry arcán kaján vigyor jelent meg, melytől gödröcskéi is láthatóvá váltak.
-Az ellenállhatatlanság Payne szokás. - kacsintottam bátyám felé, Danielle pedig mosollyal az arcán egyetértően bólintott.
-Szóval tényleg megfenyegetted? - kacagott Niall.
-Nem, Niall. Csak megvannak a módszereim. - gondoltam ezzel lezárom a témát és végre elindulok átöltözni, de drága barátom még utánam kiabált. Nem bírja ki, ha nem az övé az utolsó szó, de rossz emberrel akart vitatkozni, ugyanis az utolsó szó mindig az enyém lesz. Minél több napot töltünk együtt, annál több közös vonást fedezek fel köztem és Louis között, és azt hiszem ez jó. Valakinek el kell viselnie a sok őrültségét és szívesem vállalom ezt a szerepet.
-Akkor este játszunk papás-mamást? - kérdezte ugyanolyan kaján vigyorral az arcán, mint előbb Hazza.
-Felejtsd el! - egy laza mozdulattal becsuktam az ajtót és barátnőmmel együtt, végre átöltözhettünk. Hajamat kiengedtem és mikor kiléptünk az ajtón érdekes kép fogadott mindkettőnket. A srácok már annyira unatkozhattak, hogy inkább egymást húzták végig a földön. Danivel összenéztünk, majd hangos nevetésbe kezdtünk, mire a srácok is felénk kapták a fejüket. Felálltak a földről, leporolták magukat, majd végre hazafele vettük az irányt. Épp kezemet nyújtottam volna, hogy megfogjam a barátom kezét, de amilyen gyorsan elindítottam őket, olyan gyorsan húztam is vissza, majd leejtettem magam mellé. Még mindig a "nem mutatkozunk együtt szerelmes párocskaként az utcán" korszakunkat éljük, aminek talán Liam örül a legjobban. Még most sincs kész rá, hogy az újságokból mosolyogjak vissza rá, de bevallom, örülök, hogy nincsenek rám állva a fotósok, s hogy nem kell szembenéznem a rajongók irigykedő tekintetével.. Igen, ez a vélemény.. utálni fognak, mert elloptam annak a fiúnak a szívét, akibe ezrek, akár milliók vannak beleesve szerteszét a világon. Bevallom, még én sem jöttem rá, hogy miért pont engem választott, de a világ legboldogabb emberének mondhatom magamat mellette. Remélem ezt majd a rajongók is megérték, ha egyszer eljutunk arra a szintre, hogy megtudják ki is vagyok valójába.. de ha jobban belegondolok.. Louis és a többi tag sem tudta, hogy létezem, még úgy sem, hogy az egyik legjobb barátjuk húga vagyok.. Néha úgy érzem teljesen kilátástalan a helyzetem, és annak ellenére, hogy nem tudom összeillek-e Louis-val örülök, hogy mellettem van, és tudom, hogy nem hagyna el, akkor sem, ha a rajongóknak nem nyerném el a tetszését. Tekintetemmel a földet pásztáztam, mikor Lou átdobta kezét a vállamon. Felnéztem tökéletes arcára, tekintete egyszerre volt szigorú és kedves. Hogy tud ilyen ellenállhatatlan lenni? Mindig képes lenyűgözni már csak a megjelenésével is. Tudom, azért nézett így rám, mert megint elkalandoztak a gondolataim.. utálja, ha ezt csinálom. Egy halvány mosolyt eresztettem felé, mire hajamba puszilt. Erősen reménykedtem benne, hogy egy paparazzo sincs a közelbe és nem látták ezt az apró kis jelenetet.. Liam tuti kiakadna, ha már holnap a címlapokon szerepelnék. Lehet modellnek kellett volna állnom... azt biztos értékelné. Imádom, tényleg, de néha az agyamra megy azzal, hogy mindig mindenért aggódik.. persze őt is meg lehet érteni.. Már az első héten bajba kerültem, pedig csak akkor költöztem hozzájuk.. Nos.. lehet megvan az oka annak, hogy így aggódik. Már csak hozzá kell szoknom, hogy félt. Louis krákogására kaptam fel a fejem, aki most kedvesség nélkül, összeszűkült szemekkel, mérgesen nézett rám, így minden erőmmel azon voltam, hogy ne kalandozzon el nagyon a figyelmem, ezért megpróbáltam bekapcsolódni a társalgásba.

Másnap, mikor felkeltem megint egyedül voltam a hatalmas lakásban, de szerencsére nem sokáig, mivel Danielle átjött, hogy együtt készülődjünk az esti díjátadóra. Épp a gyümölcsös teámat kortyolgattam, mikor megszólalt a csengő, jelezve, hogy legjobb és egyetlen barátnőm megérkezett. Sietősen tártam ki az ajtót Dani előtt, aki kaján vigyorral az arcán fogadott.
-Jó reggelt Mrs. Tomlinson! Azt hiszem ez önnek jött. Az ajtóra volt ragasztva. - majd még mindig letörölhetetlen vigyorral az arcán lépkedett be a konyhába, ahol neki is töltöttem egy csésze teát. A cetlit az asztalra helyezte, majd hangosan olvastam el azt:
-,,Hamarosan találkozunk"
-Most már csak így beszélgettek?
-Nem.. és azt sem értem, miért az ajtóra tette.. eddig csak a szobánkban hagyott üzeneteket. - Összezavarodott tekintettel néztem még mindig az asztalon elhelyezett papírdarabot. Valami nem stimmelt vele, éreztem. Miután elfogyasztottuk a teát és a reggelit készülődni kezdtünk és nem is foglalkoztam többet vele. Majd rákérdezek Louisnál. Míg Danielle egy bordó színű egybe ruha mellett döntött én addig egy fekete cicanadrágot vettem fel, egy hosszított fehér felsővel. Egyszerű sminket tettünk fel, Daninek hullámosan hullott le vállára a haja. Hagytam, hogy kiélje magát, így a frizurámat megint rá bíztam, melyet most kontyba tett fel. Felkaptunk magunkra a magassarkút és elindultunk. A fiúk épp a többi előadóval beszélgettek, csak Louist nem láttam sehol. Körbe forogtam párszor, majd meg is találtam a nézőtér sorai között, ahol hevesen kutatott valami után. Értetlenül néztem, ahogy tarkóját vakarja és már épp kezdte volna feladni, mikor megláttam az egyik szék támlájára terítve a zakóját. Háttal volt nekem, így nem láthatott, és bevallom elgondolkoztam rajta, hogy hagyom még egy kicsit szenvedni, mert a látvány, hogy kétségbeesetten futkározik a székek között, megnevettetett.
-Ezt keresed? - meglepett arccal fordult felém, míg én a színpad előtt álltam mosolyogva, zakóját fogva a kezembe.
-Istennő vagy. - sebesen átszelte a köztünk lévő távot, majd egy csókot nyomott ajkaimra.
-És.. mit kap a sikeres megtaláló? - ajkamba harapva néztem fel csillogó szemeibe, kezembe még mindig a ruhadarabot tartottam. Louis még közelebb lépkedett hozzám, s egy hosszú, lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Bármit, amit szeretne.
-Bármit? Hmm.. akkor még egyet kérek abból az előbbiből. - felpipiskedtem, kezemet nyaka köré fontam és egy újabb, szerelmes csókot loptam tőle, melybe mindketten belemosolyogtunk. A zakót átnyújtottam neki, s minden mozdulatát csodálkozva néztem, miközben magára húzta azt. Csak ő lehetett ennyire szeleburdi, hogy elhagyja, vagy épp elfelejteni, hogy hova is tette le.
-Louis.. - eszembe jutott a délelőtti üzenet, így gondoltam, most alkalmam van rákérdezni. Ahogy az említett személy felém fordult, folytattam. - Miért az ajtóra tetted az üzenetet?
-Milyen üzenetet? - nézett rám értetlenül.
-A ma reggelit. ,,Hamarosan találkozunk." - idéztem fel neki, ami a cetlire volt írva.
-Hel.. ma reggel nem hagytam neked üzenetet.