~ 20. Girlfriend

Hello My Darlings! (:
Hűha! Hát először is nagyon-nagyon szépen köszönöm a +10.000 oldal megjelenítést! Mikor megláttam kiestek a szemeim! Fel tudjátok dobni az ember napját!(: Nem így terveztem, de muszáj lesz egy kis szünetet tartanom, nagyon rá kell gyúrnom az érettségire, és jövőhéten bizony már itt az írásbeli. Nem vagyok rá büszke, de épp, hogy átmentem matekból.. szóval lesz mit csinálnom. Ahogy tudom hozok új részt, de nem garantálom, hogy már jövőhéten meglesz! I'm so sorry!
Good reading! :*
U.I.: Remélem a szünet ellenére velem maradtok!(:

"A döntés mindig nehéz. Választhatsz barátságot,szerelmet vagy egyszerre mindkettőt. De a szerelem kizárja a barátságot. Túl fájdalmas is lenne ha békésen kéne tűrd a másik jelenlétét miközben a szíved szakad meg. Tagadni az érzéseket lehet,de nem éri meg. Próbálkozni, élni, szeretni és elengedni kell azt, aminek mennie kell. Talán ennyi az élet titka."

A világ legnyugodtabb emberének mondhattam magam a mai reggelen. Újra annak az embernek az oldalán kelni, aki megdobogtatja a szívedet, valami hihetetlen jó érzés! Nem is kell ennél több. Bármi is történt vagy épp nem történt kettőnk között, most úgy éreztem jó helyen vagyok. Nem vágytam másra csak rá. Ha Kevinnel maradnék nem lennék boldog és erre későn jöttem rá. Igazából köszönettel tartozom neki, amiért elérte, hogy kidobjam. Ha tegnap este nem vesztette volna el majdnem a fejét, most nem biztos, hogy itt feküdnék kék szemű hercegem mellett. A tegnap este gondolatába belefájdult a tarkóm, és testem kicsit összerándult, mire a derekamat ölelő kezek jobban kezdtek el védelmezni, és erősebben éreztem az ölelő fiú szívverését. Egy nyugodt, magabiztos sóhaj hagyta el a számat. Louis fölém hajolt, majd a fülembe suttogott.
-Jó reggelt, szépség! - egy halk kuncogás hagyta el a számat, mire arcon puszilt. Pontosan erre volt szükségem.. hogy valaki kócosan, smink nélkül is szépnek lásson és a szeme pontosan úgy csillogjon, mint az övé, mikor rám néz. Felé fordultam és szembe találtam magam boldogan csillogó szemével, s ajka tükrözte az én nyugodt mosolyomat. Percekig csak néztük egymást. Sokkal vidámabbnak és élettel telibbnek tűnt, mint tegnap. Úgy éreztem visszakaptam valamit, amit elvesztettem. Kár tagadni.. teljesen beleestem. Annyira szerettem volna megóvni a boldogtalanságtól, hogy egyenesen én vezettem bele. De most már nem hagyom magára, nem fogom hagyni, hogy újra a mélybe zuhanjon. Ha elesik én ott leszek, hogy elkapjam. Arcom kicsit eltorzult, mikor megjelent előttem szomorú, fájdalmas tekintete. Utáltam magam, amiért fájdalmat okoztam neki. Vágtam egy grimaszt, majd megfordultam, s fejemet a párnába temettem.
-Mi a baj? - kérdezte miközben hátamat cirógatta. Az érintésétől jól eső borzongás futott végig rajtam, majd lassan megfordultam, hogy újra lássam helyes arcát. Tekintete némi aggodalmat tükrözött és még mielőtt valami rosszat sejtene megráztam a fejemet.
-Semmi. - mondtam egy mosoly kíséretében, majd a kezem önálló útra kelt és Louis arcáig meg sem állt. Fejét oldalra biccentette, arcát kezemhez nyomta és hosszasan beszívta a levegőt, majd lassan fújta ki azt. - Még nem szeretnék felkelni. - mondtam szégyenlősen és reméltem, hogy veszi a lapot. Szerettem volna, ha még egy kicsit mellettem marad ebben a meghitt pillanatban. Ajkát halvány, játékos mosolyra húzta.
-Hát.. - kezdte - elaludni már tök jól tudunk együtt. Az együtt kelést viszont még nem árt gyakorolni. - Néhány percig emésztettem szavait, majd győztes mosolyát látva az állam is leesett. Szóval tényleg mindennapossá fog válni az együtt alvás?! Akaratlanul is az ajkamba haraptam.
-Még haza kell hoznom a cuccaim.
-Próbára kell mennünk, aztán kezdődik is a díjátadó, de ha szeretnéd holnap elmegyek veled. - bólintottam, nyomott egy csókot a homlokomra, majd kikelt mellőlem az ágyból. Míg ő a szekrénye felé vette az irányt én a fürdőszoba felé meneteltem, viszont az ajtóban megtorpantam. Louis perceken belül mellettem is termett, most már felöltözve. Értetlenül meredt rám.
-A fogkefém is ott maradt. - Nem vagyok tisztaságmániás, de utálok bárhova is elindulni fogmosás nélkül.
-Használhatod az enyémet. - bökött az egyik szekrény felé. Benyúlt, kivette a fogkefét és a kezembe nyomta. Míg én elvégeztem higiéniás szükségleteimet ő végig mellettem volt és figyelt, ami valljuk be kicsit idegesítő. Még akkor is ha épp Louis Tomlinson bámul. Miután végeztem nem igazán tudtam mit kezdeni a kezemben lévő tárgyal. Visszaadjam neki vagy ki akarja dobni? Mintha a fejemben lévő kérdésre akarna válaszolni egy egyszerű mozdulattal elvette tőlem, fogkrémet nyomott rá és a szájához emelte. Cselekedetét tátott szájjal figyeltem. Percekig bámulhattam, mert mire rájöttem, hogy hogyan kéne becsukni a számat, addigra már ő is végzett. Újabb ellenállhatatlan mosolyra húzta a száját.
-Hmm. Most olyan, mintha újra megcsókoltalak volna. - Oké.. most már biztos, hogy visszakaptam az én Louis-om. Az elveszett, bánatos fiú helyett újra a jól megszokott életvidám, szemtelen, mosolygós srác lett.. és minden egyes mosolyánál újra és újra beleszerettem és a szívem hangosabban vert. - Örülök, hogy itt vagy. - mondta, s közben átölelt.
-Én is. - motyogtam mellkasába, s mikor elváltunk egymástól, akkor láttam meg új szerzeményét. Nem hittem, hogy ennél szexibb lehetne valaki, de sikerült teljesen romba döntenie az elméletem. Meg fog ölni.. - Hűha. Nem semmi a gyűjteményed új darabja. - Főleg úgy, hogy pont a mellkasodon van és szívesen végig simítanám. - Tettem hozzá magamba. Mosolyogva átkarolta a vállamat, majd velem együtt ment le a konyhába, ahol Harry és Liam reggelit készítettek, Niall pedig ott ugrándozott mögöttük türelmetlenül, míg Zayn a fejét fogva ült az asztalnál.
-Niall, attól mert huszonötször kérdezed meg, hogy kész van-e, attól még nem lesz előbb kész! - dorgálta finoman Zayn. Fogalmam sincs mit sütögettek, de valóban jó illata volt és szőke barátom, mint mindig, most is nagyon éhes és türelmetlen volt. És ilyenkor a legveszélyesebb. Louis helyet foglalt Zayn mellett.
-Na végre! Már azt hittük fel kell mennünk egy vödör vízzel. Elfelejtetted, hogy ma van a próba? - Míg Liam Louis-t szidta, helyet foglaltam fekete hajú barátom mellett. Először döbbenten meredt rám, majd megköszörülte torkát, hogy bátyám is észrevegyen. Liam összeráncolt szemöldökkel fordult meg, majd ahogy észrevett homloka kisimult.
-Ó! - mondta döbbenten. - Szia hugi! Te mikor jöttél?
-Szia tesó! Tegnap este. - vontam vállat.
-És miért nem szóltál?
-Hát, mert... nem akartalak felkelteni.
-Helena Payne! Valamit titkolsz előlem. Ki vele! - Ilyenkor úgy utálom, hogy ennyire ismer. Sóhajtva megadtam magam, de úgy gondoltam nem számolok be mindenről. Elég ha annyit tud, amennyit akarom, hogy tudjon.
-Szakítottam Kevinnel. - Először három döbbent szempár meredt rám, majd a döbbenetet átváltotta a megértés és az együttérzés. Louis és Harry viszont csak meredtek maguk elé.
-Jól vagy? - állt mögém Niall és a karomat kezdte el simogatni.
-Tökéletesen! - felnéztem rá vigyorogva, mire ő is kimutatta tökéletes fogsorát. Tényleg jól éreztem magam, ami fura, mert nem hittem, hogy egy szakításon ilyen könnyen túl lehet lépni. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert itt ez a csodás öt ember, aki minden problémámat elfeledteti és segítenek túllépni a nehéz napokon. Testvérem a hajamba csókolt, majd a tányéromba pakolt két gofrit.
Reggeli után a srácok hihetetlen sebességgel hagyták el a házat, mivel már így is késésben voltak. Elmosogattam, kicsit kitakarítottam a konyhát, majd megszólalt a csengő, jelezvén, hogy barátnőm megérkezett. Sietősen kinyitottam az ajtót, bezártam magam mögött, majd utunkat a táncterem felé vettük.

Danielle volt olyan kedves és felajánlotta, hogy segít elkészülni az estére. Természetesen ő is ott lesz a díjátadón és mivel én még egy ilyen eseményen sem voltam, szívesen elfogadtam a segítségét. Épp hazafele tartottunk, mikor csilingelő hangja izgatottan szólalt meg.
-Na és mi volt az este Louis-val?
-Alig vártad, hogy megkérdezhesd, mi? - forgattam szemeimet.
-Ne csináld már! A barátnőd vagyok nem?
-Te vagy az egyetlen barátnőm, Danielle.
-Épp ezért kell elmondanod! - erősködött.
-Ha elmondanám meg kéne, hogy öljelek. - mosolyogtam rá titokzatosan, mire szemét forgatva morgolódott magába. - Nem volt semmi. - böktem ki végül.
-Nem mondtad el neki?! - hangja vádló volt, szememet lesütöttem, s megráztam a fejemet. - Drága kicsi Payne, elmondanád, mi a szent szarra vársz?! Mind a ketten odáig vagytok egymásért és ezt te is tudod! Itt kéne ugrálnod mellettem a boldogságtól és Louis csókjairól kéne áradoznod nekem. Nem értelek!
-Én csak.. a megfelelő pillanatra várok.
-Csak nehogy túl sokáig várj. - Míg haza nem értünk szavait emésztgettem. Igaza van, ahogy vége a díjátadónak kitárom az érzéseimet! Tudnia kell. Nem akarom még egyszer szenvedni látni és azt hiszem mellette én is boldog lehetek. De amíg nem próbáljuk meg nem tudhatom biztosra. Szóval belevágok. Belehelyeztem a kulcsot a zárba, kinyitottam az ajtót és beléptünk a házba, mely most nagyon csöndes és üres volt a fiúk nélkül. Nem tudnék ehhez újra hozzászokni. Danivel lepakoltunk, elmentem zuhanyozni, míg ő előkészítette a sminkes és egyéb cuccait, mivel rábíztam magam ilyen szempontból. Miután én végeztem helyet cseréltünk, s most ő ment a fürdőbe én pedig a szobámba. Dani egy csodás fekete ruhába lépett elém, mely a térdéig ért és a háta kivágott volt, göndör haja most egyenesen omlott vállára, és egy egyszerű smink volt rajta, ami csodásan kiemelte arcának vonásait.
-Csodásan nézel ki! - mondtam leesett állal. Nagyon irigykedtem tökéletes alakjára. Karcsú volt és gyönyörű. - Liam nem fog tudni ellenállni ezeknek a lábaknak. - kacsintottam rá, mire szégyenlősen elpirult. Egy dobozzal a kezében közelített felém, mosolyogva.
-Vedd fel, utána megcsinálom a hajad és a sminkedet. - kérdőn pillantottam az előttem álló lányra, majd a dobozra. Kinyitottam és a tengerkék ruha szinte hívogatott, hogy vegyem fel. Elállt tőle a lélegzetem.
-Ezt miért kapom?
-A srácok szóltak, hogy nincs itt semmi cuccod, így gondoltam megleplek.
-El is mehettünk volna a ruháimért.
-Tudom. - szélesen mosolygott, mire csak a fejemet ráztam. - Siess, látni akarom rajtad! - Úgy tettem, ahogy kért. Gyorsan, de óvatosan bújtam bele a ruhába. Túl szép volt ahhoz, hogy valami véletlen folytán tönkre tegyem. A tükör elé álltam és alig tudtam hinni a szememnek. A ruha tökéletesen emelte ki azokat a részeket, amiket kellett, kényelmesen simult rá a testemre. Danielle elismerően füttyentett.
-Tudtam, hogy jól fog állni! - győztes mosolya letörölhetetlen volt. A tükör előtti székben foglaltam helyet, míg Dani besütötte a hajamat és csodás, füstös szemeket varázsolt nekem, ami még jobban kiemelte szemeimet, mint a ruha.
-Csodás! - csapta össze tenyerét barátnőm, és végszóra bátyám is megérkezett. Két duda szót hallottunk a ház elől, így amilyen gyorsan tudtam belebújtam fekete magassarkúmba és követtem Daniellet, aki hosszas csókkal köszöntötte testvéremet. Le sem tudták venni a szemüket egymásról, és azon kezdtem el agyalni, hogy vajon Louis is így fog e rám nézni. Liam elengedte barátnőjét és tekintetét rám emelte. Szeme büszkeségtől csillogott.
-A barátnőd munkája. - mosolyogtam rájuk.
-Most tutira azt kell figyelnem melyik pasi fogja rád vetni magát. - sóhajtott, majd átölelt. Beszálltuk a kocsiba és majdnem egy órás út után szálltuk csak ki. A terem óriási volt és a fiúk már vártak minket. Niall szendvicseket tömött magába a többiek pedig beszélgettek. Mikor meghallották, hogy jövünk, Louis kíváncsi tekintettel fordult hátra. Leesett állal bámult végig rajtam. Elé sétáltam és reakcióját vártam. Olyan hirtelen ölelt magához, hogy levegőt venni se volt időm.
-Lélegzetelállítóan nézel ki! - súgta a fülembe és éreztem, ahogy a meleg a nyakamról az arcomra kúszik. Illatát hosszan szívtam be.
-Te se panaszkodhatsz. - mondtam egy mosoly kíséretében mikor elengedett. Kék inget viselt, rajta fekete zakóval, haját felzselézte, és a fekete nadrág, mint mindig, most is tökéletesen kihangsúlyozta idomait. A többiek is végig dicsérték Daniellet és engem is, majd helyet foglaltunk. Egy sorral a srácok mögött foglaltunk helyett, s mikor őket szólítottak előre hajoltam, hogy Loui fülébe súghassak.
-Sok sikert! - hátrafordult, arcán játékos mosoly jelent meg. Egy darabig számat nézte, majd lecsapott rájuk. Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, mire elállt a lélegzetem.

-Csak ennyi szerencsére van szükségem. - mondta és arcán még mindig ott volt az a pajkos mosoly. Felcsendült az új számok és mindenkit pontosan megnéztem, hogyan is viselkednek a színpadon. Tele voltak energiával, ugráltak, énekeltek és nem tudnak hibázni. Louis éneklés közben egyik kezét a hasán pihentette, Niall ugrándozott, mintha repülni akarna. Minden hang tökéletesen jött ki a torkukon. Fáradtan, de boldogan ültek vissza a helyükre a produkció után. Épp a következő nyertes nevére vártunk, mikor végre kinyitották a borítékot.
-És akik megnyerik a legjobb bandáért járó díjat.... a One Direction! - kiabált a nő. Az előttem ülő öt srác egy emberként pattant fel ordibálva, és hatalmas vigyor volt az arcukon és a szemükben is. Hatalmas csoportos ölelésben törtek ki, én pedig alig bírtam ülve maradni tapsolásom közben. Hihetetlen büszke voltam rájuk, s mikor Danire néztem az ő szemében is ugyanazt a csillogást láttam. A fiúk felmentek a színpadra, hol futva, hol ugrándozva, és megköszönték a rajongóknak, hogy mindvégig kitartanak mellettük. Elképesztő mennyire tisztelik és szeretik a rajongóikat.
Minél inkább közeledtünk az este vége felé annál izgatottabb lettem. Alig vártam, hogy elmondjam Louisnak, hogy mennyire odáig vagyok érte és, hogy nem hagyom többet magára. A csókját még mindig éreztem az ajkamon és egyre többet akartam belőle. Louis mellett ültem, kettesben voltunk a kocsijában, míg Liam vitte a többieket. Az út alatt folyamatosan az estéről beszélgettünk és a mellettem ülő fiú tekintetéből egy percre sem tűnt el a boldogság. Arca olyan volt, akár egy kisgyereké, és ahogy mosolygott.. leírhatatlan. Egyszerre értünk a ház elé, és úgy tűnt Danielle is itt tölti az estét. Mindenki fáradtan, de boldogan dőlt be a saját ágyába és holnap jön a jól megérdemelt pihenés. Beérve Louis szobájába levettem a magassarkúmat és helyet foglaltam az ágyon. Szememet le sem vettem az arcáról.
-Jó ilyen boldognak látni. - mondtam neki mosolyogva. Leült mellém az ágyra, keze közé fogta az arcomat. Szeme az enyémet fürkészte, majd tekintete a számra siklott. Megismételtem cselekedetét. Lassan közelített arcom felé, kezem csuklójára tettem. Egy percig habozott, majd lehunytam a szememet, majd egy puha csókot leheltem ajkaira. Szempilláim alól felmosolyogtam rá, majd hevesen megcsókolt. Nyelve könnyen csusszant át a számba, kezemet csuklójáról a tarkójára vezettem, mire férfias morgás tört föl belőle. Csókja édes volt és határozott, de ezt a csodás pillanatot a telefon csörgése zavarta meg. Bocsánatkérő pillantást vetett felém, homlokát enyémnek támasztotta és felvette a készüléket. Miközben beszélt leheletét éreztem a nyakamon, melytől libabőrös lettem.
-Igen?! Most? Ez komoly? Oké.. azonnal ott vagyunk! Nem.. nem, csak ketten megyünk. Majd meglátod. - jelentőségteljes pillantást vetett rám, visszacsúsztatta zsebébe a telefont és tekintetében izgalmat véltem felfedezni némi aggodalommal.
-Minden rendben?
-Minden a legnagyobb rendben! Anyu barátja volt, be kell mennünk a kórházba. - mosolyát nem tudtam hova tenni, mert a kórház nem épp az a hely, ahová ennyire örülnek az emberek járni.
-Őőő.. nem azt mondtad, hogy minden rendben?
-Anya terhes, Hel. Most indult meg a szülés.
-Ó! - csak ennyi jött a ki a számon. Visszabújtam a cipőmbe, és most nagyon utáltam, hogy nincsenek itt a cuccaim.
Az út Doncaster-be legalább két óra volt és nagyon örültem mikor végre kinyújtóztathattam a lábaim. Louis összekulcsolta ujjainkat, elindultunk, de a kórház ajtaja előtt megtorpantam.
-Louis.. biztos, hogy akarod, hogy itt legyek? Mármint, úgy értem, hogy.. - dadogtam.
-Hel! Ott kell lenned, ahol nekem. Hányszor mondjam még, hogy szükségem van rád?
-De ez más, Louis! Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet..
-Gyere már! - húzott magával, s mikor újra mellé kerültem belecsókolt a hajamba. - Imádni fognak!
Az információs nő, kedvesen elmondta merre kell mennünk, mi pedig követve az utasításait megtaláltuk a megfelelő kórtermet, ahol Louis anyukája tartózkodott. Lou megszorította a kezem, mikor beléptünk a szobába. A nő, akit a mellettem álló fiúnak az anyukájának véltem, kimerülten feküdt egy csöppséggel a kezében, akire úgy nézett, akár egy kincsre, mellettük pedig egy magas férfi állt. Louis egy csókot nyomott anyukája arcára.
-Szia kicsim! - simított végig a nő fia arcán.
-Szia anya! - Loui a legcsodálatosabb mosolyát vette elő, és már ebből is láttam, hogy imádja az anyukáját. A férfival megölelték egymást, majd mindenki felém nézett. Zavartan néztem Louisra egy kis támogatást kérve, amit meg is kaptam. Mellém lépett és átölelte derekamat, majd egyenesen anyukája elé vezetett. Tekintetem én is rá emeltem és mikor Louis bemutatott neki a lélegzetem is elállt. Mikor kimondta az utolsó szót a tenyerem izzadni kezdett, pillangók repkedtem a hasamba, az arcom égett, a szívem pedig olyan gyorsan és hangosan vert, hogy attól féltem meghallják.
-Anya, ő itt Helena Payne, Liam húga. És a barátnőm.