~ 15. Kiss me!

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a hozzászólásokat és, hogy feliratkoztok, hihetetlen jól esik! :) Másodszor pedig kellemes szünetet mindenkinek! Nekem egy része tanulással fog elmenni.. és remélem meglesz a következő tetkóm is, ami nem mellesleg közös lesz a tökéletes írótársnőmmel és fantasztikus barátnőmmel! Így ha akar se tud majd megszabadulni tőlem olyan könnyen! :D Harmadrészt pedig meghoztam az új részt! I hope you like it! :*

,,Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én,
De ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén."

Nem lepődtem meg, mikor előbb nyitottam ki szemeimet, mint Louis, mivel hajnalig beszélgettünk. Újra anyámmal álmodtam.. és megint ugyanazt a szöveget hajtogatta:,,hallgass a szívedre". Még is mit akar ezzel?! Ezt teszem, hiszen Louis-val aludtam most is, és pont ezt szerettem volna. Valamit mégis rosszul csinálok?! Nem akartam mást, csak nézni nyugodt arcát, mely most annyira kisfiús és békés volt, hogy ellenállhatatlan érzés fogott el, hogy megsimogassam puha bőrét. Nem akartam felkelteni, így elnyomva magamban ezt az érzést még néztem egy darabig, majd az ágyam alóli dobozból elővettem a fényképalbumomat. Ennek nagy értéke van számomra, ezért is tartom ennyire eldugva. Már csak emlékeim vannak és ameddig lehet szeretném megőrözni őket. Kezemmel végig simítottam néhány képen, néhány emlék láttán pedig könny szökött a szemembe. Tovább lapozgattam az albumot, míg valaki el nem kezdett mocorogni mellettem. Feljebb tornázta magát az ágyon, s vállamra dőlt, hogy ő is rálátást nyerjen a képekre, melyeket egyébként nem szoktam másoknak mutogatni. Tekintetem a mellettem fekvő fiúra vezettem. Kócos hajjal és álmos szemekkel is ellenállhatatlanul nézett ki.
-Itt vagy. - jelentette ki, reggeli rekedtes hangján.
-Mondtam, hogy nem hagylak itt. - nyugtatásként egy csókot nyomtam feje búbjára. Bűntudatod éreztem, amiért azt hiszi minden jó dolog, amit együtt éltünk át csak álom volt. Be akartam bizonyítani, hogy bármi történik is mellette állok. Hiszen ilyen egy jó barát. Louis a kezébe vette az albumot és lapozgatni kezdte.
-Hogy-hogy rólam nincs egy képed se?
-Miből gondolod, hogy nincs? - fejét felemelte, hogy rám nézhessen, én pedig felkeltem, kivettem az asztali fiókból a gépemet, majd visszahelyezkedtünk az ágyban az eddigi pozícióba. Végig pörgette a tengerparti képeinket, majd az egyiknél percekig elidőzött.

-Tutira ez a kedvenc képem magamról! - bökött rá a képre.
-Na igen.. ezen minden látszik ami kell. - kuncogtam, majd éreztem ahogy nyakamról az arcomra kúszik a forróság, mikor visszaemlékeztem rá, hogyan is állt Louisnak a búvárruha.
-Csak irigykedsz. - mondta sértődötten. - Ezt a hátsót még Jennifer Lopez is megirigyelhetné!
-Ó, abban biztos vagyok. - tovább nevettem, mire ő összeszűkült szemekkel nézett rám. - Egy pasit sem láttam még, aki ennyire oda lenne a hátsó feléért.
-Mert egyik pasinak sincs olyan jó hátsó fele, mint nekem! - mondta büszkén. Az albumot visszatettem a helyére, a gépem pedig Louinál maradt, hagytam hagy gyönyörködje ki magát magában. Kikelve mellőle indultam meg a szekrényem felé, majd hátat fordítva az ágyon fekvő srácnak, kezdtem el kibújni a felsőmből. Az éjszaka folyamán a melltartómat is magamon hagytam, na nem mintha olyan sok takargatni valóm lenne, csak egyszerűen szükségesnek éreztem. Louis megköszörülve a torkát jelezte, hogy még ő is jelen van.
-Nem mintha nem tetszene a látvány... de épp tegnap mondtad el, hogy még nem voltál férfivel..
-Nyugi Louis! Nem hagyom, hogy csak úgy leteperj, ne félts!
-Azt mondod nem félsz tőlem? - hallottam, ahogy kikászálódik az ágyból, én pedig gyorsan kikaptam egy pólót a szekrényemből, de már késő volt. Louis ujjaival végigsimított gerincemen, a hátamon pedig jól eső borzongás futott végig.
-Pontosan azt mondom. - próbáltam határozott maradni, és reméltem, hogy nem veszi észre zihálásom, és, hogy egyre gyorsabban veszek levegőt.
-Helyes. - nyomott egy csókot fejem búbjára, majd megállt az ajtómban. - Megyek csinálok reggelit. Nem szeretnék itt lenni, mikor letolod a kis pizsi nadrágod... tudod.. én sem vagyok fából. - mosolygott zavartan. Bólintottam, majd becsukta maga mögött az ajtót, én pedig kifújtam az eddig bent tartott levegőmet. Sietősen felöltöztem és próbáltam nem arra gondolni, hogy Louisnak milyen egyszerű lenne eljuttatnia a csúcsra.. Mire leértem a konyhába már a rántotta csodálatos illata megtöltötte a konyhát, de nem Louinak köszönhetően.
-Bocsi, hogy nélkületek kezdtük, de még egy percet várunk rátok és már éhen is halok! - mondta tele szájjal Niall.
-Ebéddel úgy sem sűrűn kezdem még a napot. - rántottam meg a vállam, majd Liam végszóra, egy adag rántottát tett le elém, én pedig épp belekezdtem a gőzölgő ételbe, mikor megszólalt a csengő. Mikor felálltam volna az asztaltól Liam intett, hogy maradjak a helyemen, majd ő intézkedik. Kinyitotta az ajtót, s ismerős, bár a fiúknak nem túl kívánatos személy hangjára lettem figyelmes, ahogy a nevemen szólít. A hang felé indultam, s megálltam bátyám mögött.
-Ki az Liam? - kérdeztem, mintha nem is sejteném a választ.
-Senki. - morgott az orra alatt. Elfurakodva mellette láttam meg a hanghoz tartozó személyt is, és nem tévedtem. Mikor meglátott mosoly kerekedett arcára.
-Helló kislány!
-Szia Steve! Mi a helyzet? - léptem ki mellé.
-Anya szeretné, ha nálunk vacsiznál. És én is örülnék neked.
-Hű! Öhm.. köszönöm, elfogadom a meghívást!
-Később érted jövök! - mosolygott, én pedig bólintottam és az utca fele vette az irányt, én pedig Liam gyilkos tekintetével mit sem foglalkozva indultam vissza a konyhába, hogy elfogyasszam az ebédemet.
-Ugye csak viccelsz, hogy elmész? - lépett be utánam Liam.
-Nem. Elmegyek.
-Pihentetni kéne a bokádat.
-Annak már rég semmi baja. - felemeltem a lábamat, majd csináltam a bokámmal pár körzést, hogy testvérem is megbizonyosodjon az előbb hallottakról.
-És mi van ha az anyja is pszichopata, mint David?
-Jézusom Louis.. nektek az agyatokra ment az apáskodás. Fogjátok már fel, hogy nem tudtok megvédeni mindentől! Sem az emberektől, sem az időjárástól, sem a betegségtől.. vagy a rossz álmoktól. - néztem fel szempillám alól Louisra, az utolsó szavaimnál, mire ezt a választ kaptam:
-Azért megpróbálhatjuk.. - sóhajtva álltam fel az asztaltól, felvettem a cipőm és kabátom, és úgy gondoltam elintézem a mai nagy bevásárlást az esti partira. Attól mert másnál vacsorázom, még nem jelenti azt, hogy ott is fogom tölteni az egész szilvesztert. Egyedül kicsit nehéz volt cipekedni és eldönteni, hogy miből mennyi finomságot vegyek. Tele pakoltam a kocsit pezsgővel, kólával, borral és különböző sütikkel, s mindezzel sikerült két óra alatt végeznem, majd egy fél órás út után ledobtam otthon az összes szatyrot.
-Felhívhattál volna, hogy segítsünk. - jött segítségemre Harry.
-Már mindegy. - vontam vállat. - Elmegyek tusolni, Steven nemsokára itt lesz. - Harry sem örült túlzottan, így kelletlenül bólintott, míg átcipelte a szatyrokat az előszobából a konyhába. Ahogy említettem is, a fürdő fele vettem az irányt, majd miután elvégeztem minden emberi szükségleteimnek kielégítő dolgot, belebújtam egy egyszerű felül fehér, alul fekete koktélruhába, és egy alap sminket tettem fel. Mikor csöngettek, gyorsan belebújtam a magassarkúmba, felvettem a sálamat, majd belebújtam a hosszú kabátomba és elindultam Stevennel az oldalamon. A többiek megígértették velem, hogy ha bajom van hívom őket, és éjfélre mindenképp haza kell érnem.
-Még mindig utálnak igaz? - kérdezte Steve kissé lehangolva.
-Nem fogok hazudni, nem rajonganak érted. De ne törődj velük.
Bő háromnegyed órás séta és buszozás után megérkeztünk a célunkhoz, és már lehetett hallani a különböző emberektől származó nevetéseket és a ritmusos zenét. Idegesen néztem körül mikor beengedtek a lakásba. Túl sok volt az ismeretlen arc, és már a csoport fele részeg volt. Nem erre számítottam mikor igent mondtam.. Próbáltam egész este Steven közelébe maradni, és egy ideig sikerült is, míg az anyukája el nem rabolta. Két percig maradtam egyedül, de már kellemetlen személyek keveredtek a közelembe. Fekete hajú, magas srác ült le mellém, szeméből egyből láttam, hogy már ő sem tud igazán magáról. Egy üveg whisky-t nyújtott felém, amit egy fejrázással elutasítottam.
-Táncoljunk! - pattant fel, majd újabbat kortyolt az üvegből.
-Kösz nem. - megragadta a csuklómat.
-Mondom táncoljunk!
-Eressz el! - próbáltam túl üvölteni a zenét és a körülöttem zajongókat, kisebb sikerrel.
-Szeretem a tüzes csajokat. - csuklómnál fogva próbált meg fölrángatni, de a kis akcióját megzavarta, hogy szélsebesen csapódott ki az ajtó. Én is ijedten kaptam az említett tárgy felé a fejemet, majd mikor megláttam belépni rajta a megmentőimet, hihetetlen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.
-Süket vagy? - lépett elé Louis.
-Engedd el. - társult az előbb említett fiúhoz Liam, majd a végső lépést Harry tette meg, aki a kanapéra lökte a piás pasast.
-Jó fiú! - kacsintott rá göndörke, majd a karomnál fogva szinte kirángattak a házból. Mikor kiértünk elengedtek, én pedig egy nagyot szippantottam a tiszta levegőből. Lehajtott fejjel követtem a többieket. Vártam, hogy hozzávágják a fejemhez, hogy igazuk volt, vártam a kiabálást, de csak halk sóhajokat hallottam. Végül a csöndet én törtem meg.
-Honnan tudtátok, hogy bajban vagyok? - az utca csöndjét csak az én hangom zavarta meg.
-Vonzod a bajt. Ez már köztudott. - felelt Niall.
-Sajnálom.. sajnálom, hogy ennyire makacs és önfejű vagyok.. sajnálom, hogy ennyi bajt okozok.
-El ne kezdj sírni, mert komolyan mondom, bátyád helyett én adok egy észhez térítő pofont! - ölelt állt Zayn, s én még szorosabban tartottam őt. Elengedett, majd hátat fordított nekem. - Pattanj fel, királylány! - barna szeme csillogott a holdfénybe én pedig vigyorogva teljesítettem utasítását, s perceken belül a hátán kötöttem ki. Louis levette rólam a magassarkút, majd megállt, hogy belebújhasson.
-Most ugye viccel? - súgtam Zayn fülébe.
-Louis sosem viccel! - kacagott. A srácokkal kidülledt szemekkel néztük a magassarkúban topogó fiút. Ilyen vicces dolgot én még sosem láttam!
-Mivan? - nézett ránk Loui értetlenül. - Mindig is fel akartam próbálni. Alacsonynak érzem magam.. - vágott fancsali képet.
-Semmi baj a méreteiddel. - forgattam szememet, majd Louis egy kaján vigyort küldött felém, ezzel is tudatva, hogy megint a perverz oldalát látja mindennek. - Inkább vedd le és add vissza. Nem akarom, hogy Zayn sérvet kapjon.
-Komolyan ennyire gyengének nézel? - húzta fel legjobb barátom a szemöldökét.
-Nem, Zayni. - Louis kezemet fogva segített bele a cipőmbe, de miután végeztem, akkor sem engedte el azt. Mosolyogva tartotta kezemet a kezében, s így folytattuk a hazafele utat, ahol az utcák csak a mi nevetésünktől zengtek. Boldogan figyeltem ezt az öt srácot, akik kitöltötték életem minden percét. Nélkülük.. nem is tudom hol lennék. Az idő igen csak elszaladt, s a házba érve észleltük, hogy lassan éjfélt üt az óra. A fiúk is igen jól mulathattak, mert szinte minden elfogyott, kivéve a vendégeket. A táncolók között figyeltem fel bátyám csodálatos barátnőjére is. Integetve jeleztem neki, és ő felénk vette az irányt, mosolygó arccal. Csókkal köszöntötte Liamet, engem pedig átölelt. Kivezetett minket a kertbe, a kezünkbe pedig pezsgővel teli poharakat nyomott. Míg vártuk, hogy teljenek a percek leültem a fűbe, Louis pedig mellém telepedett. A sálammal kezdett játszani, majd ahogy az óra mutatója közeledett a tizenkettő fele, ő is úgy húzott magához. Határozott volt, szeme vágytól csillogott.
-Szeretnék kérni valamit. - súgta a fülembe, mikor sálamnál fogva, finoman, elég közel húzott magához. Nem tudtam megszólalni, próbáltam arra koncentrálni, hogy egyenletesen vegyem a levegőt, így csak bólintottam, folyamatosan tartva vele a szemkontaktust. Alsó ajkát megnyalta, majd kisebb hezitálás után újra közelebb hajolt.
-Csókolj meg!

~ 14. Dance; sleeping together

,,Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel? Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is! Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett. Érezted, hogy őszintébb lettél? Érezted, ha valaki villanyt gyújt, hirtelen megváltozik közöttetek minden? Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény! Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné."

A hazafele út, mint ahogy az várható volt csöndesen telt. Louis nem egyszer kezdte el a mondandóját, miszerint ő nem tudott semmit az óvszeres dobozról. A baj csak az, hogy fogalmam sincs, hogy hihetnék neki. A mások felé vetett bizalmamat már rég lerombolták, ahogy sok mást is. Leszállva a gépről a hideg, londoni idő azonnal megcsapta az arcomat. Körülnézve a reptéren, megpillantottam drága Harry barátunk kivillanó fogsorát, ahogy rám vigyorog, én pedig szemrebbenés nélkül elsétáltam mellette, és a többiek felé tartottam. Hallottam, hogy morgolódnak mögöttem, de mit sem törődve velük Liam karjai közt kötöttem ki. Miután elengedett két puszival köszöntöttem Zaynt és Niallt is. Ahogy elindultunk a repülőtérről Liam kocsija felé, láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Még mindig amiatt aggódik, hogy az emberek rólam kezdenek el pletykálni.
-Nyugi, egy újságíró sincs itt! - szorítottam meg a kezét.
-Sosem tudhatod. - Kezét derekam köré fonta, és a többiek kört alkotva körülöttem, tartották velünk a lépést. Mintha épp most akarnának elrabolni.. Nem akartam a mai nap folyamán több veszekedést, és testvéremre hagytam a dolgot, hagytam, hogy most úgy történjenek a dolgok ahogy ő akarja. Amint beszálltunk a kocsiba aggódó tekintetét a kíváncsiság vette át és egyből faggatózni kezdett.
-Na milyen volt?
-Ó, igazán hihetetlen élmény volt! A mai reggel volt a hét fénypontja! - ironizáltam, majd mikor Louis nem tett hozzá semmi megjegyzést felé fordultam. - Remélem neked sem okozott csalódást ez a pár nap. - megrázta a fejét, de nem válaszolt, én pedig felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy szomorú arccal mered ki az ablakon. Nekem kellene így elkenődnöm, nem neki! Fújtattam egyet, majd újra Liam-re figyelve kezdtem el sorolni a dolgokat, amiket ebben a pár napban csináltunk. Persze a mai óvszeres malőrt kihagytam.
-Danielle is mindjárt itt lesz, csak akadt egy kis dolga. - mosolygott bátyám, majd lehuppant a kanapéra.
-Remek! Legalább valakivel kibeszélhetem a ma reggel történéseit. - kacsintottam Loui felé, aki idegesen lépett be az ajtón, mögötte Harryvel.
-Na jó, totál elegem van! - Louis közvetlen előttem állt meg, forró leheletét éreztem az arcomon. Tudtam, hogy jelenetet fog csinálni. - Meddig lovagolsz még a témán? Csak Harry hülye vicce volt! - ordított az arcomba. Sosem láttam még ilyen idegesnek, ijedten hátráltam egy lépést.
-Mi a vicces abba, ha ki akarsz használni egy lányt? Magyarázd el kérlek, mert igazán nem értem.
-A kurva életbe, hozzád sem értem! Napokig egy ágyban feküdtünk és meg sem próbáltam úgy közeledni feléd! Miért kapod fel mindenen a vizet?
-A francba is Louis, mert ez nekem fontos! Azért akadok ki! Én még nem.. mindegy, nem lényeges.. - a szobában lévők mind értetlenül meredtek rám. Még hogy nem lényeges.. jó vicc.
-Mit nem? - halkított Louis a hangján.
-Én még.. - nyeltem egy nagyot, majd belekezdtem volna mondandómba, mikor Liam felállt, s kezét vállamra helyezte, kicsit megszorítva azt, hogy tudassa velem, bármi is lesz mellettem áll.
-Nem kell semmit megmagyaráznod Hel! - fordított maga felé. Bólintottam, majd szememet lesütöttem, és ölelő karok fogták át derekamat. Liam pulcsijába kapaszkodva küszködtem a könnyeimmel, majd mikor lenyugodtam elengedtem, s a szobám felé vettem az irányt. A szennyesemet kitettem a fürdőbe a használatlan cuccaimat pedig kipakoltam. Bedőlve az ágyba kezdtem el gondolkozni. Az első probléma az, hogy utálok veszekedni, főleg olyannal, aki fontos nekem. A második pedig, hogy Louisnak igaza van. Napokat töltöttünk el együtt és egyszer sem próbálkozott. Mégis miért szomorít el a gondolat, hogy Louis még annyira sem tart, hogy próbálkozzon? Talán csak bemeséltem magamnak, hogy egy kicsit is vonzódik hozzám. Akárhogy próbáltam válaszok után kutatni, semmire sem jutottam, mivel a képlet mindig ugyanaz volt. A mi kapcsolatunk már az elejétől fogva zavaros volt. Minél többet rágódtam a dolgon, annál gyorsabban telt az idő, és már a megmentőm is megérkezett.
-Szia csajszi! - öleltem át Danielle-t. Meglátva csodálatos arcát - amin, mint mindig, most is mosoly ült - jobb kedvem kerekedett.
-Van egy meglepetésem! - szinte ugrándozott örömében.
-Jesszusom Dani, már megint? Elmúlt karácsony, nem kell több ajándék!
-Hidd el, hogy ez lesz a kedvenced. - karon ragadott én pedig szememet forgatva követtem. Felkaptam magamra a cipőmet és a kabátom, majd egy kendőt kötött a szememre.
-Ez feltétlenül szükséges?
-Bízz bennem! - hangján hallottam, hogy mosolyog.
-Jobb lesz, ha azt teszed amit mond. - kuncogott Liam mögöttem.
-Jól van drága bátyuskám, de tudd ha bármi olyanra készültök, ami nem tetszik, ezzel a kendővel foglak megfojtani! - nevettem én is, majd Dani megragadta a kezemet és elindultunk. Nagyjából fél órát sétáltunk, de már meg is érkeztünk a célunkhoz.
-Mit keresünk itt? - kérdeztem, mikor lekerült rólam a kendő, s a próbaterem közepén találtam magam.
-Gyakorlunk!
-Még is mire?
-Hát holnapra! Na jó.. amíg nem voltál itthon elintéztem, hogy megnézzék mit tudsz. Ha elég ügyes vagy felvesznek. - vont vállat, majd kíváncsi tekintettel fürkészte reakciómat. Tátott szájjal bámultam, majd hirtelen átöleltem.
-Te vagy a legjobb! - annyira hihetetlen volt ez az egész, hogy suttogásnál több nem jött ki a torkomon. Az egyetlen dolog, amit mindig is akartam az a tánc. Úgy éreztem ebben az egyben talán én is jó lehetek, hogy valamitől én is különlegessé válok, s hogy anya is táncos volt az érzés csak fokozódott. Először nem akartam, mert menekülni akartam, de mostanra megtanultam, hogy az emlékeket meg kell őrizni bármennyire is legyenek fájdalmasak. Legalább kiadhatom magamból a dühöt, a zavarodottságot, vagy csak azt amit érzek, és legalább nem lógok mindig a házban. Ez a dolog most életmentő volt! És azt hiszem igaz barátnőre találtam Danielle személyében, ami nem kis dolog, főleg egy olyan lánynak, akit mindig kihasználtak, csak mert a bátya híres. Elengedve barátnőmet kezdtünk el együtt gyakorolni, és sötétedésig haza sem mentünk. Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt, majd bebújtam a kényelmes ágyba, és izgatottságom ellenére próbáltam elaludni.
Másnap reggel Danivel korán elmentünk, hogy még legyen idő párszor elpróbálni a táncomat. Lassan egy órája próbáltunk, mikor kinyílt az ajtó, s egy nő lépett be rajta, aki, ha nem tévedek ma miattam jött ide.
-Caroline ő itt Helena Payne. - mutatott be. - Helena ő itt Caroline Black. - mosolyogva fogtunk kezet.
-Sokat hallottam rólad, Danielle nagyon kíváncsivá tett. Alig várom, hogy lássam a produkciódat. - mosolygott, majd helyet foglalt a terem végében lévő széken. A zene elkezdődött én pedig a jól begyakorolt koreográfiámat, el is kezdtem, ami elég jól ment, míg ki nem nyílt az ajtó. A tárgy felé fordítottam a tekintetem, így minden ritmusérzékem elhagyott és a földön kötöttem ki. Az ajtón belépő személy egyből mellém sietett, két kezét fájó bokámra helyezte.
-Te meg mit keresel itt? - szűrtem fogaim közt a szavakat.
-Feldagadt a bokád. Így nem folytathatod, csak rosszabb lesz.
-Ne te dönts el, hogy mit csináljak! - talpra akartam állni, de nem ment. A világ legszerencsétlenebb emberének éreztem magam.
-Ez is csak velem fordulhat elő. - hajamba túrva ültem vissza a földre. Míg magamat ostoroztam Louis valahonnan előkotort egy fáslit, majd a felduzzadt rész köré tekerte.
-Nem tudtam, hogy ehhez is értesz. - tekintetét rám emelte, így két tökéletes szempárral találtam magam szemben, s a szívem duplát dobbant. Szeme a megszokott csintalanság helyett, most aggodalmat tükrözött. Egy szót sem szólt, csak felkapott, majd Caroline felé fordult.
-Ha jobban lesz gyere el újra. - hangja teljesen érzelemmentes volt. Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Finoman helyezett be kocsija anyós ülésére, tekintete ugyan olyan érzelemmentes volt, mint előbb a hangja. Próbáltam valami értelmes választ keresni arra, hogy mit miért csinál, de most sem jutottam semmire. Inkább hagytam, hogy csöndesen hazavigyen. Tíz perc alatt meg is jártuk az utat. Az ajtót kinyitotta, majd kiemelt a kocsiból.
-Bármilyen hihetetlen Louis, de tudok járni! - nem felelt, én pedig összevont szemöldökkel figyeltem. Arckifejezése semmit sem változott. Fogalmam sincs mi járhat a fejébe.. A nappaliban aggódó tekintetek sokaságával találtam magam szembe.
-Hát veled meg mi lett? - kérdezte Zayn.
-Elestem tánc közbe.. - nem akartam hozzátenni, hogy Louis vonta el a figyelmemet, mert nem akartam, hogy újra ideges legyen. Lehelyezett a kanapéra, fejemet Liam lábára fektettem.
-Mindig a legrosszabbkor töröd össze magad. - mondta miközben homlokon puszilt.
-Most sem törtem össze magam! Csak kicsit feldagadt a lábam.
-Hogy fogsz a holnapi szilveszteri partin táncolni?
-Hű, de gyorsan telik veletek az idő.. Majd megoldom. - A nap többi részét fekve töltöttem, mert egyikőjük sem engedte, hogy felkeljek, miszerint minél többet pihentetem a lábam, annál jobb lesz. Danielle is felhívott, hogy ne aggódjak, ha rendbe jövök lesz még esélyem megmutatni amit tudok, de most koncentráljak inkább a pihenésre. Épp a tv-t kapcsolgattam mikor Harry telepedett le mellém, én pedig továbbra sem vettem róla tudomást.
-Utálom ha egy lány ennyire közömbös velem.
-Szar ügy Styles.
-Legalább rá ne haragudj.. tényleg az én hülye ötletem volt.
-Majd meglátom. - Annyira haragudtam Harryre, hogy ez Louisra is kihatott, még ha nem is tehetett semmiről.
-Szóval.. te még tényleg nem... - gyilkos pillantást küldtem felé, arcára pedig mosoly ült.
-Oké, befogtam.
-Helyes.
-Szóóóval... nincs harag?
-Meglátom mit tehetek annak érdekében, hogy ne essen baja a kis sztár fejednek. - egy mosollyal zártam mondatomat, így jelezve neki, hogy megbocsátottam, de már csak egy húzása maradt. Bármennyire is unalmas volt egy helyben feküdni, szerencsére valamelyik srác mindig boldogított. Persze Niall folyton a kajáról beszélt, és próbált belém tömni mindenféle ételt, de a nagy részét mindig visszautasítottam. Zaynnel jókat röhögtem, elmesélte mennyi ökörséget csináltak, amíg nem voltunk itthon. Ha nem ismerném őket, azt hinném csak kitalálta ezt a sok hülyeséget, amit műveltek. Arról is szó esett, hogy szilveszter után újra kemény munka vár rájuk, én pedig újra a táncra gondoltam. Ha sikerül bekerülnöm a csapatba nem kell egyedül itthon kuksolnom majd. Ezekkel a srácokkal az oldalamon, hihetetlen gyorsan telt az idő. Fürdés után lecseréltem a kötésemet és bebújtam az ágyba. Nem volt, ami elvonja a figyelmemet Louisról és azt kívántam bárcsak itt feküdne mellettem. Az ágy nélküle üres és hideg volt. Órákig csak forgolódtam és gondolkoztam az elmúlt nap történésein. Mikor ép a fényképezőgépért nyúltam volna, hogy megnézzem a parton készült képeket, hangokat hallottam az ajtó felől, majd egy kopogást. Mivel egy betörő nem kopogna mocorogni kezdtem, hogy az illető tudja fent vagyok és bejöhet. Louis kócos hajjal és karikás szemekkel jött beljebb, maga után halkan becsukva az ajtót.
-Louis? - mivel szemem már eléggé hozzászokott a sötétséghez, láttam, hogy szemét vörös folt veszi körül.. mintha sírt volna.
-Ne haragudj.. nem tudtam aludni..
-Nem baj. Amúgy is beszélni akartam veled. - megpaskoltam az ágy szélét, ő pedig helyet foglalt. - Szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom.
-Komolyan? - szemében csillogást véltem felfedezni.
-Komolyan. - mosolyogtam biztatóan. - És igazad volt.. meg sem próbáltál hozzám érni.. - ahogy ezt kimondtam szomorúság fogott el.. egyáltalán nem érdeklem őt.
-Szóval te még...?
-Szűz vagyok, Louis. - hajtottam le fejemet, és a takarómat kezdtem gyűrögetni. Louis állam alá nyúlva, érte el, hogy rá nézzek.
-Emiatt igazán nem kellene aggódnod..
-Tizenkilenc éves vagyok. - forgattam szemeimet.
-Bármeddig képes lennék rád várni.
-Nem értelek Louis... reggel még hozzám se szóltál, most meg olyanokat mondasz.. - hogy úgy kalapál a szívem, hogy félek meghallod. - Nem értelek. - ismételtem meg magam.
-Bármennyire próbálok nem tudok elszakadni tőled. - arcán egy kósza könnycsepp jelent meg, s mielőtt gondolkozhattam volna, már le is töröltem azt.
-Itt maradsz?
-Megvárom, míg elalszol.
-Úgy értem.. aludnál velem? - szemével tekintetem fürkészte, nem tudta eldönteni komolyan gondolom-e. Feljebb kúszott az ágyon, és mellkasára vont.
-Ugye itt leszel, mikor felkelek?
-Persze, hiszen ez az én szobám. - kuncogtam, így is próbáltam oldani a feszültséget.
-Remélem nem csak álmodom.. -  erős karjait szorosan fonta körém, s nekem eszem ágában sem volt ellenkezni. Úgy éreztem jó helyen vagyok.

~ 13. Last day

Halihóóó!(:
Nos valljuk be, ilyen rossz részt is már rég írtam.. Nem vagyok a toppon a mostani hosszú hétvégén, ezért ezt most nézzétek el nekem, én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy összekapjam magam! A péntek estém igen csak jól sikerült, viszont egy szemhunyásnyit sem aludtam. Lehet emiatt vagyok ennyire rossz passzban.. ha csalódást okoztam sajnálom! Azért jó olvasást! x

,,Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De mindenki belefárad a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba."

A rémálmaim másnap sem múltak el. Mindig láttam anyámat és mindig felkeltem, mikor elment. Louis mindig szorosan vont magához és egy idő után már meg sem próbálkoztam az alvással. Az egész napot ágyban töltöttük és beszélgettünk. Próbáltam nem gondolni az álmokra, sem a szüleimre, minden erőmmel a mellettem fekvő fiúra összpontosítottam, ami valljuk be, egy ilyen jóképű srác esetében nem nehéz. Ellentétes és megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak bennem. Utáltam magam, amiért Lounak ilyen állapotba kellett látni, hogy ezt a borzalmas éjszakát velem kellett tölteni. Viszont örültem is, és hálás voltam neki, amiért velem maradt és nem rohant el a legelső kitörésemnél, ahogy azt általában a pasik szokták.. Bizony, Helena Payne-nek sosem volt szerencséje a pasik terén sem, de ez egy másik történet. Hogy megháláljak mindent annak a srácnak, aki még a hisztirohamaimat is elviseli, reggelit készítve neki, vártam, hogy felkeljen. Nem is kellett rá sokat várnom, hogy az illatok megcsapják az orrát, így kikényszerítve őt a kényelmes ágyból.
-Jó reggelt! - mosolyogva toltam elé egy jó adag palacsintát.
-Neked is! Megint nem aludtál? - velem szembe foglalt helyet, majd az első falatot vette a szájába, én pedig kíváncsian figyeltem reakcióját.
-Nem valami sokat.. - hazudtam, mert igazából le se mertem hunyni a szemem. Mintha ha az éjjel több horrorfilmet is megnéztem volna. Eddig se rajongtam értük, most meg már nem is fogok.. - De így legalább eltudtam készíteni ezt. - böktem a tányérja felé, ő pedig újabb falatot emelt a szájához.
-Nagyon finom! Miért is kapok én tőled reggelit? - húzta fel szemöldökét.
-Mert végig mellettem voltál, amikor a legnagyobb szükségem volt valakire. - mondtam és éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Átnyúlva az asztal felett simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.
-Valószínűleg akkor is melletted leszek, amikor már rám untál. Levakarhatatlan leszek! - mondta némi szomorúsággal a hangjában. Na persze, mintha valóban képes lennék ráunni..
-Eddig is levakarhatatlan voltál. - mondtam szememet forgatva, szám sarkában bujkáló mosollyal. - Na és mi a mai program?
-Meglepetés. - kacsintott, majd felállt, s a tányérját a mosogatóba helyezte. - De a fürdőruhádra szükséged lesz. - Bólintottam, majd kikutattam a bőröndömből valami használható ruhát és a fürdő fele vettem az irányt, hogy átöltözzek. A fürdőruhám után magamra kaptam egy egyszerű fehér topot és egy világos, rövid farmert, aztán elintéztem emberi szükségleteimet. Louival helyett cserélve ültem le a kanapéra és türelmesen vártam, míg ő is elkészül, ami fura módon neki tovább tartott, mint nekem.
-Gyerünk már Tomlinson! Ki akarom használni az utolsó napunkat, és nem a négy fal között! - ahogy befejeztem a mondatot, az ajtó kinyílt és idegesen fújtatva lépett ki rajta az előbb szólított személy.
-Tanuld meg Payne, hogy fél óra míg beállítom a sérómat! Nem olyan egyszerű belőni, mint amilyennek a lányok gondolják. - nevetnem kellett a duzzogásán. Még mindig a haját igazgatta mikor elé léptem és kezemet a haja felé emeltem, amire ő rácsapott.
-Csak segíteni akarok, te idióta! - szemeit forgatta, majd hagyta, hogy a hajtincseket, amik neki nem engedelmeskedtek, én tegyem helyükre. Két perc múlva büszke mosollyal jeleztem, hogy kész vagyok és Louis a tükörbe fordulva tanulmányozta az eredményt.
-Hmm.. nem is rossz. Köszönöm Ms. Én mindenben jobb vagyok! - röhögve lépett vissza elém, majd egy csókot nyomott a kezemre, amelyikre előbb rácsapott.
-Igazán nincs mit Mr. Tökély! - kuncogtam, de ahogy rájöttem, hogy hangosan is kimondtam, amit gondolok az arcom komollyá vált és elöntött a forróság. - Mármint.. most már elég jóképű vagy, hála nekem! - próbáltam lazán válaszolni, ami szerencsére sikerült is. Mindketten elnevettük magunkat, én kicsit zavartabban, mint ő, de remélhetőleg sikerült lepleznem mennyire zavarba jöttem.
Az egész nap városnézéssel ment el, és az is kiderült számomra, hogy Louis szeret vásárolni, amin kicsit meglepődtem, mert kevés olyan férfi van, aki ezt fel is vállalja. Rengetek üzletbe bementünk, az összes sétányt végig jártuk, sőt még sok kis utcába is bementünk, majd újra a parton kötöttünk ki. Fáradtan dőltem le a homokos partra, míg Louis átöltözött.
-Újabb szörfleckéket veszel? - kérdeztem mikor visszatért.
-Nem. Ma sokkal jobbat csinálunk! - mosolygott, majd a kezét nyújtotta.
-Csinálunk? - megszabadítottam testemet a fölösleges ruháktól, így már csak egy szál bikiniben álltam meg a még mindig szélesen vigyorgó srác előtt. Elfordulva tőlem fogott kezet a tegnapi oktatójával, majd fejével felém biccentett. Kezet fogtam a harmincas körüli férfival, majd intett, hogy kövessük. Fényképező gépemet a nyakamba akasztva indultam meg utánuk. Néhány perces séta után egy elkerített részhez értünk, ahol csak mi hárman voltunk és valljuk, be ez a sztárocska mellett fura. De legalább végre tényleg nyugodtan tölthet pár percet, és nem rohangálnak utána sikítozó rajongók, mint ahogy egész délelőtt a plázákban tették. Persze tudom, hogy őt egy cseppet sem zavarják ezek a dolgok, de neki is néha ki kell kapcsolni a híres énjét, és magával kell foglalkozni, azzal az énjével, akit csak igazán kevesen ismernek. Köztük talán én is. Minél többet gondolkoztam ehhez hasonló dolgokon egy olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig még Louis iránt nem éreztem. Aggódtam érte. Méghozzá annyira, hogy észre sem vettem, mikor hozzám beszél, csak az előttem kapálózó kézre lettem figyelmes.
-Mi? Bocsi, kicsit elkalandoztam.
-Azt látom. Szóval mit szólsz? - majd kezével az elkerített rész felé mutatott. Közelebb léptem és álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaha ilyet látok.
-Szent ég, Louis! Ez most komoly? Delfinekkel fogunk úszni? - büszke mosollyal az arcán bólintott én pedig örömömben a nyakába ugrottam.
-Hel.. - kocogtatta meg a vállam, miközben még mindig nyakát fogtam át. - nem igazán kapok levegőt.

-Hupsz. Bocsi. - majd egy nagyot léptem hátra. Fél oldalas mosolyra húzódott a szája, amitől sikerült majdnem elájulnom. Szét tárta karjait, majd szorosan derekam köré fonta őket, mire arcon pusziltam.
-Ki lesz az első? - kérdezte az oktattó, én pedig ugrándozva jelentkeztem. Hihetetlen, hogy Louis képes belőlem újra gyereket csinálni.. Átadtam neki a gépemet, majd a gyönyörű delfinek felé vettem az irányt. Belépve a vízbe kezdtem el a világ legszebb állataival ismerkedni, majd az egyikőjük uszonyába kapaszkodva sodródtam a vízen. Hihetetlen élmény volt, az arcomra letörölhetetlen, boldog mosoly ült ki. Sosem volt ilyenben részem. Miután tettünk egy kört, Louis következett. Az ő szeme is ragyogott a boldogságtól. Vizes hajamat próbáltam némileg rendbe szedni, kezemet megtöröltem, majd átvéve a kamerámat Loutól helyet cseréltünk. Az ő arcára is legalább akkora mosoly ült ki, mint az előbb nekem, és ez engem is megmosolyogtatott, és persze kihagyhatatlan volt egy újabb emlék megörökítése, így megint kattintottam párat a gépemmel.
Már a nap is lement, de mi még mindig a tenger parton ücsörögtünk. Annyira kifárasztott a mai nap, hogy semmi erőm, kedvem nem maradt, még arra sem, hogy felemeljem a hátsó felemet. Viszont kezdtem éhes lenni, ami adott egy kis löketet. Feltápászkodva a mellettem lévő srác mellől kezdtem el lépkedni a homokban. Louis egy pillanat alatt már mellettem termett.
-Minden rendben? - kérdezte aggódó tekintettel.
-Persze csak fáradt és éhes vagyok. Szeretnék már a kényelmes ágyunkban lenni.
-A közös ágyunkban. - sóhajtott. - Nem hiszem el, hogy ilyen hamar eltelt ez a pár nap.
-Tudod, ha jól érzi magát az ember gyorsan megy az idő. - mosolyogtam rá bátorítóan.
-Szóval te is jól érezted magad?
-Igen. - bólintottam. - Viszont tényleg elfáradtam. - biggyesztettem le ajkaimat, remélve, hogy beleesik a csapdámba. Azonnal a karjaiba kapott, majd fogaimat kivillantva, győztesen néztem rá.
-Nyertem.
-Mi? - tekintet rám szegezte miközben cipelt.
-Ugye emlékszel, mikor azt mondtam, hogy lassan eléred, hogy elvárjam mindenhova így vigyél?
-Nem igaz.. te.. most.. átvertél!
-Haragszol? - néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Nem. Ma már másodjára nézel így rám.. nem tudnék így rád haragudni. - homlokon csókolt, majd tovább sétált velem, én pedig imádkoztam, hogy ne kapjon sérvet, mikor a szállodában is egészen az ágyig cipelt.
-Hulla vagyok. - jelentettem ki, miközben szétterültem az ágyon.
-Pedig én cipeltelek fel téged, nem fordítva.
-Imádkoztam is, hogy ne kapj sérvet.
-Mitől? Egy húsz kilós csontváztól? - húzta fel szemöldökét. Vállat vontam, majd a fürdő fele vettem az irányt, de csak egy gyors zuhanyra volt erőm. Befeküdtem az ágyba, de annak ellenére mennyire fáradt voltam nem tudtam aludni. Louis nagyjából negyed óra múlva csatlakozott hozzám. Felé fordultam és csak néztem.
-Mi az? - kérdezte mosolyra húzva a száját.
-Kérdezhetek valamit? - mosolya egy vonallá húzódott, de bólintott. - Miért csinálod ezt? Miért bajlódsz velem ennyit? - egész testével felém fordult, és örültem, hogy sötét van, mert a pillantásától még a szám is nyitva maradt, és a mellkasom egyre gyorsabban kezdett emelkedni.
-Egyáltalán nem "bajlódás" - macskakörmözött a levegőbe - hogy veled kellett töltenem ezt a pár csodás napot. Minden percét élveztem.
-Mindent megteszel, hogy nekem jó legyen, hogy felejteni tudjak.. ez a mai program..
-Hihetetlen volt és hatásos.
-Pontosan. Nem vagyok hozzá szokva ekkora figyelemhez.. én.. - próbáltam összeszedni a gondolataim, s közbe Lou csöndesen várt. - Sosem voltam az a lány, akit körbeugráltak a szülei, szerettek, nagyon is, de sosem voltam elkényeztetve, nem kaptam meg mindent, amit kértem. Sosem voltam én a suli legnépszerűbb csaja, sosem voltak nekem a legmenőbb pasijaim vagy barátaim. Igazából mindkettőből elég kevés volt. De mindenkit megbecsültem és szerettem, és épp ettől félek.. hogy megint pont egy ilyen embert veszítek el, aki fontos nekem. Nem tudom mihez kezdenék Liam nélkül.. és most már nélkületek sem mennék semmire. Tudod, mindig is olyan voltam, aki könnyen megtud szeretni valakit.. néha túl gyorsan estem szerelembe. Aztán tanultam a leckéből, mikor már csak hazudtak és becsaptak. Aztán Liam híres lett.. akkor csak ezért álltak szóba velem. És már teljesen belefáradtam abba, hogy közel engedjem magamhoz az embereket. Meg akartam védeni magamat a csalódásoktól, ezért falat húztam magam köré. - egy nagy sóhaj zárta le a monológomat.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Csak arra, hogy.. sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled az elején.. semmi okom nem volt rá. - Azt hiszem feladtam.. nem fogom távol tartani magamat többet Louistól. Imádtam, hogy mellettem van és, hogy törődik velem. Sosem éreztem azt, hogy valakinek én lennék az első, hogy valakinek én vagyok az egyetlen... talán most, ha dolgozik rajta és nem lököm el magamtól, azt aki nekem fontos, és akinek láthatólag én is fontos vagyok.. változhat a helyzet.(?!) Nem tudtam betelni vele, bár ezt még nem akartam a tudtára adni. Szorosan vont magához, fejem búbjára puszit nyomott.
-Akkora hülyeségeket beszélsz. - arcomat mellkasába temettem és hosszan szívtam be jellegzetes illatát. Most, hogy elmondtam, ami a szívemet nyomja könnyedén aludtam el ölelő karjai között.
Reggel a telefonom csipogására keltem.
-Harry? - Louis szemével a plafont pásztázta. Értetlenül néztem rá, hogy még is honnan tudja. - Nekem is írt. - vonta meg a vállát. Telefonomat kezembe nézve nyitottam meg az sms-t.

Jó reggelt szépségem! ;) Remélem megtaláltad a neked szánt ajándékom, amit a táskád hátsó zsebébe dugtam és használtátok is. Tudod, nem szeretnénk amiatt aggódni... Nemsokára találkozunk! Harry xx

Életemben, talán most először pattantam ki nagy sebességgel az ágyból és indultam meg a kis táskám felé, ami az indulás napján volt nálam. Az egyik zsebéből egy kisebb dobozt húztam elő, amit először megdöbbenve néztem, majd a még mindig ágyban fekvő Louishoz vágtam.
-Ez komoly Tomlinson?! Azt hitted elhozol ide, az ujjad köré csavarsz, és máris én leszek a polcodon a következő trófea?! Óriásit tévedtél!

~ 12. Just a dream

Hello, my darlings!(:
Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nem fogok tudni új részt hozni, de minden erőmmel azon voltam, hogy legalább hétfőn felkerüljön az új rész, és igen, tegnap sikerült is! (: Nem akartam csalódást okozni. Ha nagyon összecsapott lett nézzétek el nekem, mert tényleg siettem! 
I hope you like it! xx

,,Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges."

Reggel a függönyök kis rései közt áttörő fény cirógatta a hátamat. Egy ideig fogalmam sem volt róla, hogy hol is vagyok és, hogy miért is törtek be a Nap sugarai az ablakon keresztül, mikor Londonban tél van. Mikor oldalamra fordultam két gyönyörűen szép, kék szempárral találtam magam szemben és ekkor kaptam észbe. A tegnap estéről viszont még mindig fogalmam sem volt. Csak arra emlékszem, hogy ugrálták Louist körül a lányok, de ő még rájuk sem pillantott. Éles fájdalmat éreztem a fejembe, majd szememet lecsukva, s kezemet a fájó pontra téve indultam meg a fürdőszoba felé. Utam közben muszáj voltam megállni a tükör előtt. Ijedten kezdtem el a rajtam levő ruhát nézegetni, mivel nem az enyém volt. Tekintetem a pólóról a kezemre vándorolt. Az eddigi lila foltjaim besárgultak és kisebbek lettek, s megnyomkodva őket észleltem, hogy már fájni sem igazán fájnak. Tekintetem újra a rajtam lévő csíkos felsőre tévedt, ami épp hogy eltakarta hátsó felemet. Hátra néztem és láttam, hogy Louis még mindig rajtam tartja kíváncsian csillogó szemét, majd újra ijedten fordultam vissza a tükörhöz és próbáltam visszaemlékezni rá, hogy mit is műveltem múlt éjjel.
-Ha tudtam volna, hogy ennyire jól áll a ruhám, meg sem próbállak átöltöztetni. - kezét vállamra helyezte, majd finoman kezdett masszírozni. Érintése minden porcikámnak jól esett, számat egy halk nyögés hagyta el.
-Te öltöztettél át? Akkor.. ugye mi nem...?
-Nem. - rázta meg a fejét. - És fogalmad sincs mekkora erőfeszítés kellett nekem ahhoz, hogy ne húzzam le rólad a bugyit is. - hirtelen ötlettől fogva arcon csókoltam, majd megfordultam, hogy elérjek a fürdőig.
-Hozok neked valami fájdalomcsillapítót. - mondta, mikor látta, hogy arcom újra eltorzul az éles fájdalomtól. - Remélem hoztál fürdőruhát. - megráztam a fejem. - Nem baj. Majd veszek neked. - mosolyogva lépett ki az ajtón, én pedig belépve a zuhany alá kezdtem el tusolni, majd fogat mostam, végül pedig magamra kaptam egy kényelmes ruhát. Louis akkor lépett be az ajtón, amikor én kijöttem a fürdőből és átnyújtott egy doboz gyógyszert. Beszedtem és elindultunk, hogy körülnézünk az üzletekben.
-Egyáltalán nem muszáj fürdőruhát venned nekem Louis! Megleszek én a parton is a saját kis pólómban és nadrágomban.
-De én szeretnék. - mondta nemes egyszerűséggel, majd nevetnem kellett, mikor komoly arccal kezdett újra nézelődni. Fél órás próbálás és keresgélés után rábukkantam egy mintás bikinire, amibe egyből beleszerettem. Felpróbáltam és Lou reakciójára várva ajkamba haraptam. Tetőtől talpig végig mért, majd felém közeledve elmosolyodott.
-Csodásan nézel ki!
-Ez az! - örömömbe nyakába ugrottam. Kifizettük a ruhát, megreggeliztünk egy csodás kávézóba, ami csak egy köpésnyire volt a parttól, majd Louis megfogva a táskáját felpattant mellőlem.
-Hová mész? - kérdeztem napszemüvegemen keresztül.
-Átöltözni. - kacsintott én pedig tovább süttettem a hasamat. Mikor már Louisnak több, mint fél órába telt visszajönnie fel álltam és körbe néztem, de még a közelben sem volt, és bevallom kezdtem aggódni érte.. Pár perccel később sikoltozást hallottam és egy csapat lány szaladt el mellettem, egyenesen az előbb keresett személy felé. Hihetetlen, hogy még ezen a "kis" szigeten is ennyien felismerik és rajonganak érte.. Nem is értem miért, de kezdtem feldúlt lenni, amiért a kis csajokból álló csapat ellopta tőlem a srácot akivel jöttem. Túl nagy volt a felhajtás és a tökéletes napot kezdték tönkretenni.. nem igaz, hogy most sem képesek leszállni róla, hiszen láthatólag pihenni jött. Nem is értem magam, hiszen hozzá kellett volna már szoknom.. egy sztár a bátyám. Louis mosolyogva fogadta a lányokat, aláfirkantott pár papírt és fotókat csinált. Elmosolyodtam, mikor lágyan rám pillantott, majd visszafeküdtem és megvártam, hogy befejezze az autogram osztogatást. Eltakarva a napot állt meg előttem.
-Csak nem?! Szent ég! Louis Tomlinson, életnagyságban! Remek, most már nem csak a posztereimet nyálazhatom össze!
-Olyan gyerekes vagy! - forgatta szemeit, de láttam, hogy mosolya ott bujkál a szája sarkában.
-Én megőrülnék ennyi sikítozós lánytól. De komolyan, hogy bírjátok?
-Már megszoktuk. - vont vállat.
-Szeretitek a rajongóitokat! - imádtam, hogy szinte mindent le tudtam olvasni az arcáról.
-Még jó, hisz nekik köszönhetünk mindent! - bólintottam., majd Loui kezét nyújtva felsegített a földről.
-Minek ez a ruha?
-Szerinted minek? - vonta fel szemöldökét, mire csak egy vállrángatás volt a válaszom. Gonosz vigyorral indult meg felém, amiből semmi jót nem sejtettem.
-Louis! Azonnal állj meg!
-Különben?
-Nem állok jót magamért! - karba font kézzel ültem le a homokba.
-A duzzogás tényleg sokat fog rajtad segíteni. - percekbe se telt, de már felemelkedtem a földről.
-Tegyél le te marha! - ütögettem a hátát és össze vissza ficánkoltam a vállán.
-Minek neveztél?
-Látod, mondtam, hogy kibírhatatlan a sok sikítozó lány! Már meg is süketültél tőlük!
-Kihúzod a gyufát Payne..
-Talán le kéne helyezned a földre Tomlinson!
-Ahogy akarod.. - azonnal a karjába kapott. Egyik kezével térdem alá nyúlt, másikkal pedig a hátamat támasztotta. Erősen kapaszkodtam a nyakába, mert gonosz pillantása azt sugallta, hogy bármelyik percben képes lesz beledobni a tengerbe. Arcomat szintén nyakába temettem és nem bírtam megállni, hogy be ne szívjam édes illatát. Tettemtől teste megfeszült és csak állt, miközben még mindig engem tartott. Lehet furán hangzik, de tetszett ez a pillanat. Talán jobban, mint kellett volna.
-Teljesen megőrjítesz. - mondta egy halk sóhaj kíséretében.
-Nem tettem semmit. - védekeztem.
-Egyik pillanatban olyan vagy, mint egy kiállhatatlan boszorkány, másik pillanatban pedig itt dorombolsz a nyakamban. Komolyan, ez őrjítő!
-Örülök, hogy csalódást okoztam. - mosolyogva nyomtam egy csókot nyakára, majd még mindig dermedt testével finoman a földre helyezett. Szeme komoly és lágy volt egyszerre. Percekig csak néztük egymást, majd szeme csillogóbb lett, ajka pedig mosolyra húzódott.
-Mit kezdjek veled, te lány?! - fejcsóválva hajolt közelebb, majd egy gyors puszit nyomott a szám sarkára és elrohant. Csak néztem utána és ijedten vettem észre milyen hatással van rám. A tenyerem izzadt (és nem csak a melegtől!), lábam a földbe gyökerezett, pillangók voltak a hasamban és ujjammal megérintettem a területet, ahol az előbb Louis szája érintett. Megrázva a fejem próbáltam visszahozni magam a valóságba. Táskámból előkerestem a fényképezőgépemet, hiszen ha idegenek is fényképezhetik Lout, én miért ne tehetném?! Mellesleg a búvár ruha igen csak jól kiemelte az idomait.. Sztár barátocskám már egy szörf oktatóval beszélt és szerencsémre nagyon figyelt rá, így még véletlenül sem szúrta ki, hogy őt fényképezem. Kattintottam párat és mosolyogva néztem végig a képeket.  Mikor már az oktató minden szükséges dolgot elmagyarázott Lou a vízbe vetette magát a deszkájával együtt. Kuncogtam, mikor felém fordult, hogy meggyőződjön róla figyelem-e. Magabiztosan úszott be a deszkáján a hullámok közé, és egy idő után már meglepően jól ment neki. Persze párszor beesett a vízbe, de mindig újra deszkára állt. Újra elővettem a gépem és kattintottam. Louis órákig elvolt még a szörf leckék tanulásával, majd mikor már kellőképp kimerült, megköszönt mindent az oktatónak és vizes testével felém tartott, kisfiús, boldog mosolyával az arcán, aminek még mindig nem tudok ellenállni.
-Itt az ideje, hogy te is megmártózz! - szó nélkül újra a karjaiba kapott.
-Louis, Louis.. - csóváltam a fejem. - Ezzel csak azt fogod elérni, hogy elvárjam, most már mindenhová így vigyél. - összemosolyogtunk, majd a vízbe helyezett és órákig bent voltunk a kellemes vízbe, ami lehűtötte forró testünket. Fröcsköltük egymást, hangosan nevettünk, futkároztunk és úgy viselkedtünk, mint a gyerekek, mit sem törődve a ránk szegődő szempárokkal. Ez így ment sötétedésig. Elmentünk vacsorázni, a szállodába mindketten lefürödtünk és vizes hajjal feküdtem be szobatársam mellé. Már az sem érdekelt, hogy egy ágyon kell osztoznom vele.. örültem a közelségének, akármennyire is próbálom titkolni.
-Jó éjt, Louis!
-Jó éjt, Hel! Jól éreztem magam veled. - nyomott egy puszit fejem búbjára, majd mindketten álomra hajtottuk fejünket.
Mikor felkeltem még az éjszakai sötétség uralkodott a szobába. Felültem, körülnéztem, majd a mellettem fekvő fiún megállt a tekintetem. Halk kopogás zavarta meg a bámészkodásomat. Mielőtt még Louis felkelt volna kinyitottam az ajtót és ledermedve álltam az ajtóban. Pont úgy nézett ki, mint amilyennek elképzeltem, karcsú volt, sötétbarna haja hullámosan hullott vállára, szeme kéken világított. Mindig is tudtam, hogy anyámtól örököltem a szemeimet.
-Anya?! - hang alig jött ki a torkomon, s ő csak mosolyogva figyelt. - Mit..? Hogy..? - összezavarodtam.
-Kislányom! Gyönyörű szép vagy! - hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot.. tudtam, hogy anyám meghalt és biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem szórakozik velem.. ilyen nem létezik, de annyira valóságosnak tűnt. Egy szó nélkül megöleltem és nem akartam elengedni.
-Drágám! - simított végig hajamon. - Muszáj voltam eljönni! Beszélnünk kell arról a fiúról. - fejével az ágy felé biccentett.
-Louisról?!
-Szereted őt, ahogy ő is téged, ezt még a vak is látja. Bármitől is félsz, bíznod kell benne! Ne taszítsd el magadtól, neked  is kijár a boldogság.
-De mi van ha őt is elveszítem? És Liam..
-Vigyáznotok kell egymásra. Ez csak így fog működni. Mond el neki!
-Mi.. mit mondjak el? - alakja távolodni kezdett. - Ne.. ne menj el!
-Tudod mit kell tenned! Csak hallgass a szívedre!
-Anya! - ordítottam, szememet égették a könnyek, majd az arcomat két kéz érintette.
-Hel, semmi baj! Csak egy álom volt!
-Láttam őt Louis.. - szipogtam, a könnyeim már átáztatták pólóját, de ő mit sem törődött vele. Örültem, hogy nem kérdezősködik, csak halkan dúdol mellettem. Minden erején azzal volt, hogy egész éjszaka nyugtatgasson.. utáltam, hogy ezt teszem vele. Nem kéne miattam szenvednie senkinek. Pedig ez a nap annyira gyönyörű volt mindkettőnk számára.. már kezdtem azt hinni, hogy ezt is csak álmodtam. Ez a baj a rémálmokkal.. hogy nem tudsz felkészülni rájuk. Akkor csapnak le rád, amikor a legsebezhetőbb vagy, akkor döntenek romba, amikor teljesen védtelenül állsz.

~ 11. Birthday party

 

 ,,Minden lánynak szüksége van egy legjobb fiúbarátra, aki mindig elmondja hogy szép, aki minden feltétel nélkül szereti, akinek kiöntheti a lelkét, aki ha kell eljátssza hogy a fiúja, akinek nem kell megfelelnie. Akivel tudják,hogy mindketten egy kicsit többet éreznek egymás iránt mint barátság, de sosem fognak változtatni a helyzeten."

Ki kéne akadnom, amiért drága bátyám úgy szervezte a dolgokat, hogy napokig kettesben legyek Louis-val? Talán.. de az a helyzet, hogy nincs így. Próbálom leplezni fülig érő mosolyomat, így ajkamba harapva ülök le a kanapéra, majd nem sokkal később hat ember csatlakozik hozzám. Egyik oldalamon Louis, másikon pedig Zayn foglalt helyet. Zayn könyökkel megbökött, mire ránéztem és csak összemosolyogtunk, majd Louis felé fordultam.
-Töröld le azt a hatalmas vigyorod, Tomlinson!
-Jól van Payne. - majd közelebb hajolt, hogy a fülembe suttogjon. - Élvezni fogod. - győztes mosolya letörölhetetlen volt, az én arcomat pedig elöntötte a forróság. Niall a gitárjával tért vissza, Danielle és Liam pedig teákat hoztak a konyhából. Mindenkinek belenyomták a kezébe a saját kis bögréjét, majd Liam helyet foglalt az egyik fotelbe, barátnője pedig az ölében telepedett meg. Szürcsölgetni kezdtem a gőzölgő italt, majd a srácok gitározni és énekelni kezdtek. Daniellel figyelmesen hallgattuk őket, és iszonyatosan kellemessé tették ezzel az esténket.
-You can't go to bed, without a cup of tea, and maybe that's the reason that you talk, in your sleep and all those conversations are the secrets that I keep though it makes no sense to me..- ért Louis a szólójához, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust.Tekintetem visszavezettem a kezemben lévő csészére és igyekeztem vissza emlékezni rá, hogy hogy is kell becsukni a szám. Zavartan elmosolyodtam, miközben azon rágódtam, hogy mondtam-e valamit azon a két éjjel, mikor Louis-val töltöttem az éjszakát, és imádkoztam, hogy ne így legyen. Mikor felnéztem rá csillogó kék szeme még mindig engem fürkészett. Úgy mosolygott rám, mintha most kapta volna meg az első focilabdáját, amire már évek óta várt.. Órákig beszélgettünk még, majd mindenki fáradtságra és álmosságra hivatkozva a szobája felé vette az irányt. Mikor kiléptem a fürdőből sikerült beleütköznöm egy erős mellkasba. A fejemet fogva néztem Louis félmeztelen testéről, a szemeibe.
-Tudod, ha azt akarod, hogy holnap elutazzak veled bárhova is, nem kéne nekem ütköznöd. - mondtam, még mindig fejemet dörzsölve.
-Ne mond, hogy nem tetszik a látvány. - kuncogott.
-Nagyon vicces. - forgattam szemeimet, majd kezemet elvette fejem búbjáról és egy puszit nyomott rá.
-Jó éjt, Hel. - majd bement mellettem a fürdőbe. Percekig csak álltam és gondolkoztam. Tévednék, vagy Louis tényleg egyre inkább közeledik felém?! Lehetséges, hogy élvezem is a közelségét?! Loui arcát próbáltam kiverni a fejemből, míg feljutottam a szobámba, sikertelenül. Bezuhantam az ágyba és hagytam, hogy elragadjon magával az álomvilág.
Bevallom nem aludtam többet 2-3 óránál, de mikor felkeltem már egyedül voltam a nagy házban. Mindenki családi látogatáson van, és Liam is elment Danielle-val. Engem is hívtak, de jobbnak láttam itthon maradni, így legalább kényelmesen összepakolhatom a cuccom. Bár.. azt sem tudom mit kéne bepakolnom. Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy két jegy van, hogy azt is elfelejtettem megnézni hova szólnak a jegyek. Nem volt szívem felhívni Liam-et, nem akartam zavarni, így mindenből tettem a bőröndömbe. Még így is túl hamar elkészültem, így elmentem lefürödni, főztem a srácoknak, kitakarítottam, és mindeközben össze-vissza ugráltam és forgolódtam a házban, annak a zenének az ütemére, amit épp hallgattam. Épp a kanapén ugrándoztam, majd a másik pillanatban, mikor bevágódott az ajtó már a földön ücsörögve találtam magam.
-Helena? - kiabált Liam.
-Itt vagyok. - álltam fel a kanapé mögül, mire mindenki nevetni kezdett. Szeretetreméltó testvérem szája sarkában is ott bujkált a kitörni kívánkozó nevetés, de ő csak átölelt és éreztem, hogy remeg a kuncogástól.
-Örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik.. mehetünk? - fordultam Louis felé, mire Zayn felkapta a bőröndömet és elindult az ajtó felé.
-Jézusom, Hel, nem egy hónapra mentek!
-Tudom, de.. elfelejtettem, hogy hova megyünk, így gondoltam mindenből rakok be egy keveset.
-Aha.. egy keveset.
-Komolyan elfelejtetted hova megyünk? -  fordult vissza felém Louis, némileg megsértődve, majd mikor bólintottam a sértődöttséget átvette az izgalom. - Nagyobb lesz a meglepetés. - kacsintott és kitárta előttem az ajtót. Mindenkitől elköszöntem két puszival, majd mikor Liam-hez értem a fülébe súgtam.
-Remélem nem bánom meg..
-Hidd el, hogy nem fogod! De azért vigyázz magadra oké? - nyomtam egy puszit arcára, majd beszálltam az anyósülésre. A repülőtérre érve Lou eltakarta a szemem, hogy még véletlenül se lessem meg, hogy hova megyünk.
-Louis, nem fogok lesni, csak enged már el a szemem!
-Bízz bennem, édes! - már attól kirázott a hideg, hogy hozzámért és a fülembe suttogott, de most, hogy még becézget is, a hátamon végig futott a jóleső borzongás és levegő után kapkodtam. Mikor már a repülőn ültünk kezdtek elnehezedni a szemeim.
-Borzalmasan nézel ki..
-Kösz, Louis. Élvezetes lesz ez a pár nap veled..
-Tudod, hogy értettem.. gyönyörű vagy, mint mindig!
-Mi ez a kedveskedés?
-Aludtál te az este?
-Elég hülye dolog kérdéssel felelni egy kérdésre nem gondolod?
-Karikásak a szemeid.. - duzzogva fordultam az ablak felé, és próbáltam levegőnek nézni a mellettem ülő srácot. Ha ő nem válaszol a kérdéseimre, én miért válaszoljak az övéire?!
-Utálok veled veszekedni.. - sóhajtott, majd rá emeltem tekintetem és megszorította kezemet. - Szeretném emlékezetessé tenni ezt a pár napot, és minden egyes másodpercet kiélvezni, amit veled töltök. Túl sok mindenen mentél keresztül, ahhoz, hogy ne érdemeld meg a figyelmet. És mivel eddig nagyjából az összes beszélgetésünk veszekedésbe torkollott, gondoltam taktikát váltok.
-Hogy érted, hogy.. taktikát váltasz.
-Sehogy. - mosolyogva megrázta fejét, én pedig figyeltem minden egyes szavára. - De tényleg aludnod kéne. - Fejemet vállára hajtottam, és mosolyogva érzékeltem, hogy ugyanolyan hatást váltottam ki belőle, mint amikor ő a repülőtéren befogta a szememet.
-Nem.
-Mit nem?
-Nem aludtam az este. - lélegzetvétele egyenletesebb lett, majd fejét fejemre hajtotta, én pedig engedelmeskedve neki, lassan elaludtam.
Fogalmam sincs mennyit aludtam, de Louis lágy hangjára keltem fel. Közölte, hogy megérkeztünk a célunkhoz és én egyre izgatottabb lettem.
-Ugye most csak viccelsz! Jamaica?! Otthon szólj, hogy ne felejtsem el Liamet megfojtani!
-Lazíts Hel! Bulizni jöttünk és Liam tudta, hogy mindig is ide szerettél volna jönni. Ja és este buliba megyünk! - széles mosollyal az arcán indult el, maga után húzva a bőröndömet és a sajátját. Köpni, nyelni nem tudtam, hiszem annyira csodás volt minden. A nap égette a bőrömet, a szellő kellemesen fújt és a tenger illata elképesztő volt! Holnap az első dolgom lesz lemenni a partra. Sietve indultam meg Louis után, mert bármennyire és szép volt a táj eltévedni nem igazán volt kedvem.
-Megjöttünk. - állt meg Loui egy hatalmas szálloda előtt és, így sikerült majdnem beleütköznöm megint. A hangom valahol megint elveszett, és csak drága mókamesterem noszogatására indultam el az épület felé. A szoba ugyanolyan elképesztő volt, mint egész Jamaica, egy apró hibát kivéve.
-Öhm.. csak egy ágy van? - kérdeztem kicsit kipirulva.
-Nyugi, nem foglak összenyomni. Megígértem Liamnek, hogy vigyázom rád! - Louis jókedve nem szállt el tegnap óta, aminek csak örülni tudtam. A mosolyába újra és újra beleszerettem.
-Milyen buliba is megyünk pontosan? - kérdeztem miközben valami értelmes ruha után kutattam.
-A szülinapi bulimra.
-De hisz tegnap volt a szülinapod. - vontam fel szemöldököm.
-Tudom, de nem sikerült rendesen megünnepelni. És gondoltam be pótolhatnád velem. - a gondolat, hogy Louis velem akarja tölteni a szülinapját megmosolyogtatott. Bevonultam a fürdőbe, ahol egy óriási kád volt, mellette egy zuhanyzóval és egy percig ezeken a dolgokon is képes voltam gyönyörködni. Gyorsan belebújtam a kék ruhába, majd egy dzsekit is vettem rá, hogy a még maradandó zöld foltjaim ne legyenek láthatóak, hajamat kifésültem és parfümöt nyomtam a nyakamra. Louis már kint várt fekete nadrágban és kék ingben. Elképesztően nézett ki.
-Hű.. lehet itt kéne ünnepelni.
-Ha nagyon rossz még átöltözhetem..
-Csodásan nézel ki, de így egész este az udvarlóidat kell majd elhajtanom.
-Na persze. - mosolyogva karoltam belé, majd elindultunk a földszintre, ahol már nagyban ment a buli. Az emberek nagy része már a táncparketten volt. Leültem a bárpulthoz és megállás nélkül inni kezdtem. A felesek csak úgy csúsztak le a torkomon és a nyolcadik pohár után már az ízét sem nagyon éreztem. Jól akartam érezni magam, de ehhez muszáj volt innom, különben egész este azt lestem volna hányan akarnak rászállni Louira.
-A barátod folyton téged bámul. Ugye nem fog megverni, mert leültem melléd beszélgetni? - a beszélgető partnerem nem volt más, mint egy magas, izmos és igen jó képű szőke, kék szemű srác. Rendesen végigjárattam rajta tekintetem, majd a táncparkett felé néztem, amerre mutatott. Louis tényleg engem nézett, miközben egy fekete hajú cicababa azon volt, hogy minden figyelmet maga felé irányítson. Nevetségesnek tűnt, ahogy Lou semmibe vette szegényt.
-Nem a barátom. - zártam le a témát és nagyot kortyoltam az italomból.
-Akkor gondolom nem gond, ha felkérlek táncolni. - kezét a térdemre helyezte, én pedig kivillantva fogsoromat bólintottam. Kezét megfogva húztam magam után. Először kicsit bizonytalanul lépegettem új barátom előtt, mert iszonyatosan szédülni kezdtem, majd mikor újra el tudtam lazulni, hátat fordítottam neki és csípőmet ágyékának nyomtam, mire fülcimpámat kezdte el harapdálni, majd keze lecsúszott a fenekemre. Hirtelen a srác eltűnt, s helyette két erős kéz ragadta meg csuklómat és derekamat.
-Louis! Épp táncoltam!
-Táncoltál? Majdnem felcsináltak a táncparkett közepén! - szűrte fogai közt a szavakat.
-Csak nem.. Louis Tomlinson féltékeny?!
-Megígértem Liamnek, hogy vigyázom rád! Mellesleg bűzlesz a piától.. mennyit ittál?
-Épp eleget ahhoz, hogy jól érezzem magam, mivel a te társaságodra nem épp számíthattam a kis cicababa mellett..
-Na most ki a féltékeny? - nevetett fel. Mikor beléptünk a liftbe Louis a falnak nyomott, szája centikre volt az enyémtől. - Meddig fogod játszani még az elérhetetlent?
-Minél többet kell várnod valamire, annál inkább megbecsülöd.. mellesleg miből gondolod, hogy csak megjátszom az elérhetetlent?
-Mindketten tudjuk, hogy oda vagy értem.
-Szerintem sokat ittál.
-Most is minden porcikád remeg a közelségemtől és alig várod, hogy megcsókoljalak.
-Nagyon tévedsz. - hangom nem volt olyan határozott, mint szerettem volna, de éreztem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni, és tudtam, hogy Louisnak igaza van, mivel a lábam most is remegett. -Elfáradtam Louis, részeg vagyok.. majd beszélünk holnap.
-Lehetetlen nőszemély vagy! - A lift megállt, de nem voltam képes mozdulni, a fáradtság eluralkodott rajtam. Éreztem, hogy a lábam lebegni kezd a talaj fölött és a szemeim annyira elnehezedtek, hogy nem bírtam tovább nyitva tartani őket.