~ 11. Birthday party

 

 ,,Minden lánynak szüksége van egy legjobb fiúbarátra, aki mindig elmondja hogy szép, aki minden feltétel nélkül szereti, akinek kiöntheti a lelkét, aki ha kell eljátssza hogy a fiúja, akinek nem kell megfelelnie. Akivel tudják,hogy mindketten egy kicsit többet éreznek egymás iránt mint barátság, de sosem fognak változtatni a helyzeten."

Ki kéne akadnom, amiért drága bátyám úgy szervezte a dolgokat, hogy napokig kettesben legyek Louis-val? Talán.. de az a helyzet, hogy nincs így. Próbálom leplezni fülig érő mosolyomat, így ajkamba harapva ülök le a kanapéra, majd nem sokkal később hat ember csatlakozik hozzám. Egyik oldalamon Louis, másikon pedig Zayn foglalt helyet. Zayn könyökkel megbökött, mire ránéztem és csak összemosolyogtunk, majd Louis felé fordultam.
-Töröld le azt a hatalmas vigyorod, Tomlinson!
-Jól van Payne. - majd közelebb hajolt, hogy a fülembe suttogjon. - Élvezni fogod. - győztes mosolya letörölhetetlen volt, az én arcomat pedig elöntötte a forróság. Niall a gitárjával tért vissza, Danielle és Liam pedig teákat hoztak a konyhából. Mindenkinek belenyomták a kezébe a saját kis bögréjét, majd Liam helyet foglalt az egyik fotelbe, barátnője pedig az ölében telepedett meg. Szürcsölgetni kezdtem a gőzölgő italt, majd a srácok gitározni és énekelni kezdtek. Daniellel figyelmesen hallgattuk őket, és iszonyatosan kellemessé tették ezzel az esténket.
-You can't go to bed, without a cup of tea, and maybe that's the reason that you talk, in your sleep and all those conversations are the secrets that I keep though it makes no sense to me..- ért Louis a szólójához, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust.Tekintetem visszavezettem a kezemben lévő csészére és igyekeztem vissza emlékezni rá, hogy hogy is kell becsukni a szám. Zavartan elmosolyodtam, miközben azon rágódtam, hogy mondtam-e valamit azon a két éjjel, mikor Louis-val töltöttem az éjszakát, és imádkoztam, hogy ne így legyen. Mikor felnéztem rá csillogó kék szeme még mindig engem fürkészett. Úgy mosolygott rám, mintha most kapta volna meg az első focilabdáját, amire már évek óta várt.. Órákig beszélgettünk még, majd mindenki fáradtságra és álmosságra hivatkozva a szobája felé vette az irányt. Mikor kiléptem a fürdőből sikerült beleütköznöm egy erős mellkasba. A fejemet fogva néztem Louis félmeztelen testéről, a szemeibe.
-Tudod, ha azt akarod, hogy holnap elutazzak veled bárhova is, nem kéne nekem ütköznöd. - mondtam, még mindig fejemet dörzsölve.
-Ne mond, hogy nem tetszik a látvány. - kuncogott.
-Nagyon vicces. - forgattam szemeimet, majd kezemet elvette fejem búbjáról és egy puszit nyomott rá.
-Jó éjt, Hel. - majd bement mellettem a fürdőbe. Percekig csak álltam és gondolkoztam. Tévednék, vagy Louis tényleg egyre inkább közeledik felém?! Lehetséges, hogy élvezem is a közelségét?! Loui arcát próbáltam kiverni a fejemből, míg feljutottam a szobámba, sikertelenül. Bezuhantam az ágyba és hagytam, hogy elragadjon magával az álomvilág.
Bevallom nem aludtam többet 2-3 óránál, de mikor felkeltem már egyedül voltam a nagy házban. Mindenki családi látogatáson van, és Liam is elment Danielle-val. Engem is hívtak, de jobbnak láttam itthon maradni, így legalább kényelmesen összepakolhatom a cuccom. Bár.. azt sem tudom mit kéne bepakolnom. Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy két jegy van, hogy azt is elfelejtettem megnézni hova szólnak a jegyek. Nem volt szívem felhívni Liam-et, nem akartam zavarni, így mindenből tettem a bőröndömbe. Még így is túl hamar elkészültem, így elmentem lefürödni, főztem a srácoknak, kitakarítottam, és mindeközben össze-vissza ugráltam és forgolódtam a házban, annak a zenének az ütemére, amit épp hallgattam. Épp a kanapén ugrándoztam, majd a másik pillanatban, mikor bevágódott az ajtó már a földön ücsörögve találtam magam.
-Helena? - kiabált Liam.
-Itt vagyok. - álltam fel a kanapé mögül, mire mindenki nevetni kezdett. Szeretetreméltó testvérem szája sarkában is ott bujkált a kitörni kívánkozó nevetés, de ő csak átölelt és éreztem, hogy remeg a kuncogástól.
-Örülök, hogy mindenki ilyen jól szórakozik.. mehetünk? - fordultam Louis felé, mire Zayn felkapta a bőröndömet és elindult az ajtó felé.
-Jézusom, Hel, nem egy hónapra mentek!
-Tudom, de.. elfelejtettem, hogy hova megyünk, így gondoltam mindenből rakok be egy keveset.
-Aha.. egy keveset.
-Komolyan elfelejtetted hova megyünk? -  fordult vissza felém Louis, némileg megsértődve, majd mikor bólintottam a sértődöttséget átvette az izgalom. - Nagyobb lesz a meglepetés. - kacsintott és kitárta előttem az ajtót. Mindenkitől elköszöntem két puszival, majd mikor Liam-hez értem a fülébe súgtam.
-Remélem nem bánom meg..
-Hidd el, hogy nem fogod! De azért vigyázz magadra oké? - nyomtam egy puszit arcára, majd beszálltam az anyósülésre. A repülőtérre érve Lou eltakarta a szemem, hogy még véletlenül se lessem meg, hogy hova megyünk.
-Louis, nem fogok lesni, csak enged már el a szemem!
-Bízz bennem, édes! - már attól kirázott a hideg, hogy hozzámért és a fülembe suttogott, de most, hogy még becézget is, a hátamon végig futott a jóleső borzongás és levegő után kapkodtam. Mikor már a repülőn ültünk kezdtek elnehezedni a szemeim.
-Borzalmasan nézel ki..
-Kösz, Louis. Élvezetes lesz ez a pár nap veled..
-Tudod, hogy értettem.. gyönyörű vagy, mint mindig!
-Mi ez a kedveskedés?
-Aludtál te az este?
-Elég hülye dolog kérdéssel felelni egy kérdésre nem gondolod?
-Karikásak a szemeid.. - duzzogva fordultam az ablak felé, és próbáltam levegőnek nézni a mellettem ülő srácot. Ha ő nem válaszol a kérdéseimre, én miért válaszoljak az övéire?!
-Utálok veled veszekedni.. - sóhajtott, majd rá emeltem tekintetem és megszorította kezemet. - Szeretném emlékezetessé tenni ezt a pár napot, és minden egyes másodpercet kiélvezni, amit veled töltök. Túl sok mindenen mentél keresztül, ahhoz, hogy ne érdemeld meg a figyelmet. És mivel eddig nagyjából az összes beszélgetésünk veszekedésbe torkollott, gondoltam taktikát váltok.
-Hogy érted, hogy.. taktikát váltasz.
-Sehogy. - mosolyogva megrázta fejét, én pedig figyeltem minden egyes szavára. - De tényleg aludnod kéne. - Fejemet vállára hajtottam, és mosolyogva érzékeltem, hogy ugyanolyan hatást váltottam ki belőle, mint amikor ő a repülőtéren befogta a szememet.
-Nem.
-Mit nem?
-Nem aludtam az este. - lélegzetvétele egyenletesebb lett, majd fejét fejemre hajtotta, én pedig engedelmeskedve neki, lassan elaludtam.
Fogalmam sincs mennyit aludtam, de Louis lágy hangjára keltem fel. Közölte, hogy megérkeztünk a célunkhoz és én egyre izgatottabb lettem.
-Ugye most csak viccelsz! Jamaica?! Otthon szólj, hogy ne felejtsem el Liamet megfojtani!
-Lazíts Hel! Bulizni jöttünk és Liam tudta, hogy mindig is ide szerettél volna jönni. Ja és este buliba megyünk! - széles mosollyal az arcán indult el, maga után húzva a bőröndömet és a sajátját. Köpni, nyelni nem tudtam, hiszem annyira csodás volt minden. A nap égette a bőrömet, a szellő kellemesen fújt és a tenger illata elképesztő volt! Holnap az első dolgom lesz lemenni a partra. Sietve indultam meg Louis után, mert bármennyire és szép volt a táj eltévedni nem igazán volt kedvem.
-Megjöttünk. - állt meg Loui egy hatalmas szálloda előtt és, így sikerült majdnem beleütköznöm megint. A hangom valahol megint elveszett, és csak drága mókamesterem noszogatására indultam el az épület felé. A szoba ugyanolyan elképesztő volt, mint egész Jamaica, egy apró hibát kivéve.
-Öhm.. csak egy ágy van? - kérdeztem kicsit kipirulva.
-Nyugi, nem foglak összenyomni. Megígértem Liamnek, hogy vigyázom rád! - Louis jókedve nem szállt el tegnap óta, aminek csak örülni tudtam. A mosolyába újra és újra beleszerettem.
-Milyen buliba is megyünk pontosan? - kérdeztem miközben valami értelmes ruha után kutattam.
-A szülinapi bulimra.
-De hisz tegnap volt a szülinapod. - vontam fel szemöldököm.
-Tudom, de nem sikerült rendesen megünnepelni. És gondoltam be pótolhatnád velem. - a gondolat, hogy Louis velem akarja tölteni a szülinapját megmosolyogtatott. Bevonultam a fürdőbe, ahol egy óriási kád volt, mellette egy zuhanyzóval és egy percig ezeken a dolgokon is képes voltam gyönyörködni. Gyorsan belebújtam a kék ruhába, majd egy dzsekit is vettem rá, hogy a még maradandó zöld foltjaim ne legyenek láthatóak, hajamat kifésültem és parfümöt nyomtam a nyakamra. Louis már kint várt fekete nadrágban és kék ingben. Elképesztően nézett ki.
-Hű.. lehet itt kéne ünnepelni.
-Ha nagyon rossz még átöltözhetem..
-Csodásan nézel ki, de így egész este az udvarlóidat kell majd elhajtanom.
-Na persze. - mosolyogva karoltam belé, majd elindultunk a földszintre, ahol már nagyban ment a buli. Az emberek nagy része már a táncparketten volt. Leültem a bárpulthoz és megállás nélkül inni kezdtem. A felesek csak úgy csúsztak le a torkomon és a nyolcadik pohár után már az ízét sem nagyon éreztem. Jól akartam érezni magam, de ehhez muszáj volt innom, különben egész este azt lestem volna hányan akarnak rászállni Louira.
-A barátod folyton téged bámul. Ugye nem fog megverni, mert leültem melléd beszélgetni? - a beszélgető partnerem nem volt más, mint egy magas, izmos és igen jó képű szőke, kék szemű srác. Rendesen végigjárattam rajta tekintetem, majd a táncparkett felé néztem, amerre mutatott. Louis tényleg engem nézett, miközben egy fekete hajú cicababa azon volt, hogy minden figyelmet maga felé irányítson. Nevetségesnek tűnt, ahogy Lou semmibe vette szegényt.
-Nem a barátom. - zártam le a témát és nagyot kortyoltam az italomból.
-Akkor gondolom nem gond, ha felkérlek táncolni. - kezét a térdemre helyezte, én pedig kivillantva fogsoromat bólintottam. Kezét megfogva húztam magam után. Először kicsit bizonytalanul lépegettem új barátom előtt, mert iszonyatosan szédülni kezdtem, majd mikor újra el tudtam lazulni, hátat fordítottam neki és csípőmet ágyékának nyomtam, mire fülcimpámat kezdte el harapdálni, majd keze lecsúszott a fenekemre. Hirtelen a srác eltűnt, s helyette két erős kéz ragadta meg csuklómat és derekamat.
-Louis! Épp táncoltam!
-Táncoltál? Majdnem felcsináltak a táncparkett közepén! - szűrte fogai közt a szavakat.
-Csak nem.. Louis Tomlinson féltékeny?!
-Megígértem Liamnek, hogy vigyázom rád! Mellesleg bűzlesz a piától.. mennyit ittál?
-Épp eleget ahhoz, hogy jól érezzem magam, mivel a te társaságodra nem épp számíthattam a kis cicababa mellett..
-Na most ki a féltékeny? - nevetett fel. Mikor beléptünk a liftbe Louis a falnak nyomott, szája centikre volt az enyémtől. - Meddig fogod játszani még az elérhetetlent?
-Minél többet kell várnod valamire, annál inkább megbecsülöd.. mellesleg miből gondolod, hogy csak megjátszom az elérhetetlent?
-Mindketten tudjuk, hogy oda vagy értem.
-Szerintem sokat ittál.
-Most is minden porcikád remeg a közelségemtől és alig várod, hogy megcsókoljalak.
-Nagyon tévedsz. - hangom nem volt olyan határozott, mint szerettem volna, de éreztem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni, és tudtam, hogy Louisnak igaza van, mivel a lábam most is remegett. -Elfáradtam Louis, részeg vagyok.. majd beszélünk holnap.
-Lehetetlen nőszemély vagy! - A lift megállt, de nem voltam képes mozdulni, a fáradtság eluralkodott rajtam. Éreztem, hogy a lábam lebegni kezd a talaj fölött és a szemeim annyira elnehezedtek, hogy nem bírtam tovább nyitva tartani őket.