~ 13. Last day

Halihóóó!(:
Nos valljuk be, ilyen rossz részt is már rég írtam.. Nem vagyok a toppon a mostani hosszú hétvégén, ezért ezt most nézzétek el nekem, én pedig minden erőmmel azon leszek, hogy összekapjam magam! A péntek estém igen csak jól sikerült, viszont egy szemhunyásnyit sem aludtam. Lehet emiatt vagyok ennyire rossz passzban.. ha csalódást okoztam sajnálom! Azért jó olvasást! x

,,Soha senki nem fáradt még bele a szeretésbe. De mindenki belefárad a várakozásba, a feltételezésekbe, a hallgatásba, a hazugságokba, a fájdalomba."

A rémálmaim másnap sem múltak el. Mindig láttam anyámat és mindig felkeltem, mikor elment. Louis mindig szorosan vont magához és egy idő után már meg sem próbálkoztam az alvással. Az egész napot ágyban töltöttük és beszélgettünk. Próbáltam nem gondolni az álmokra, sem a szüleimre, minden erőmmel a mellettem fekvő fiúra összpontosítottam, ami valljuk be, egy ilyen jóképű srác esetében nem nehéz. Ellentétes és megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak bennem. Utáltam magam, amiért Lounak ilyen állapotba kellett látni, hogy ezt a borzalmas éjszakát velem kellett tölteni. Viszont örültem is, és hálás voltam neki, amiért velem maradt és nem rohant el a legelső kitörésemnél, ahogy azt általában a pasik szokták.. Bizony, Helena Payne-nek sosem volt szerencséje a pasik terén sem, de ez egy másik történet. Hogy megháláljak mindent annak a srácnak, aki még a hisztirohamaimat is elviseli, reggelit készítve neki, vártam, hogy felkeljen. Nem is kellett rá sokat várnom, hogy az illatok megcsapják az orrát, így kikényszerítve őt a kényelmes ágyból.
-Jó reggelt! - mosolyogva toltam elé egy jó adag palacsintát.
-Neked is! Megint nem aludtál? - velem szembe foglalt helyet, majd az első falatot vette a szájába, én pedig kíváncsian figyeltem reakcióját.
-Nem valami sokat.. - hazudtam, mert igazából le se mertem hunyni a szemem. Mintha ha az éjjel több horrorfilmet is megnéztem volna. Eddig se rajongtam értük, most meg már nem is fogok.. - De így legalább eltudtam készíteni ezt. - böktem a tányérja felé, ő pedig újabb falatot emelt a szájához.
-Nagyon finom! Miért is kapok én tőled reggelit? - húzta fel szemöldökét.
-Mert végig mellettem voltál, amikor a legnagyobb szükségem volt valakire. - mondtam és éreztem, hogy arcomat elönti a pír. Átnyúlva az asztal felett simított ki egy kósza hajtincset az arcomból.
-Valószínűleg akkor is melletted leszek, amikor már rám untál. Levakarhatatlan leszek! - mondta némi szomorúsággal a hangjában. Na persze, mintha valóban képes lennék ráunni..
-Eddig is levakarhatatlan voltál. - mondtam szememet forgatva, szám sarkában bujkáló mosollyal. - Na és mi a mai program?
-Meglepetés. - kacsintott, majd felállt, s a tányérját a mosogatóba helyezte. - De a fürdőruhádra szükséged lesz. - Bólintottam, majd kikutattam a bőröndömből valami használható ruhát és a fürdő fele vettem az irányt, hogy átöltözzek. A fürdőruhám után magamra kaptam egy egyszerű fehér topot és egy világos, rövid farmert, aztán elintéztem emberi szükségleteimet. Louival helyett cserélve ültem le a kanapéra és türelmesen vártam, míg ő is elkészül, ami fura módon neki tovább tartott, mint nekem.
-Gyerünk már Tomlinson! Ki akarom használni az utolsó napunkat, és nem a négy fal között! - ahogy befejeztem a mondatot, az ajtó kinyílt és idegesen fújtatva lépett ki rajta az előbb szólított személy.
-Tanuld meg Payne, hogy fél óra míg beállítom a sérómat! Nem olyan egyszerű belőni, mint amilyennek a lányok gondolják. - nevetnem kellett a duzzogásán. Még mindig a haját igazgatta mikor elé léptem és kezemet a haja felé emeltem, amire ő rácsapott.
-Csak segíteni akarok, te idióta! - szemeit forgatta, majd hagyta, hogy a hajtincseket, amik neki nem engedelmeskedtek, én tegyem helyükre. Két perc múlva büszke mosollyal jeleztem, hogy kész vagyok és Louis a tükörbe fordulva tanulmányozta az eredményt.
-Hmm.. nem is rossz. Köszönöm Ms. Én mindenben jobb vagyok! - röhögve lépett vissza elém, majd egy csókot nyomott a kezemre, amelyikre előbb rácsapott.
-Igazán nincs mit Mr. Tökély! - kuncogtam, de ahogy rájöttem, hogy hangosan is kimondtam, amit gondolok az arcom komollyá vált és elöntött a forróság. - Mármint.. most már elég jóképű vagy, hála nekem! - próbáltam lazán válaszolni, ami szerencsére sikerült is. Mindketten elnevettük magunkat, én kicsit zavartabban, mint ő, de remélhetőleg sikerült lepleznem mennyire zavarba jöttem.
Az egész nap városnézéssel ment el, és az is kiderült számomra, hogy Louis szeret vásárolni, amin kicsit meglepődtem, mert kevés olyan férfi van, aki ezt fel is vállalja. Rengetek üzletbe bementünk, az összes sétányt végig jártuk, sőt még sok kis utcába is bementünk, majd újra a parton kötöttünk ki. Fáradtan dőltem le a homokos partra, míg Louis átöltözött.
-Újabb szörfleckéket veszel? - kérdeztem mikor visszatért.
-Nem. Ma sokkal jobbat csinálunk! - mosolygott, majd a kezét nyújtotta.
-Csinálunk? - megszabadítottam testemet a fölösleges ruháktól, így már csak egy szál bikiniben álltam meg a még mindig szélesen vigyorgó srác előtt. Elfordulva tőlem fogott kezet a tegnapi oktatójával, majd fejével felém biccentett. Kezet fogtam a harmincas körüli férfival, majd intett, hogy kövessük. Fényképező gépemet a nyakamba akasztva indultam meg utánuk. Néhány perces séta után egy elkerített részhez értünk, ahol csak mi hárman voltunk és valljuk, be ez a sztárocska mellett fura. De legalább végre tényleg nyugodtan tölthet pár percet, és nem rohangálnak utána sikítozó rajongók, mint ahogy egész délelőtt a plázákban tették. Persze tudom, hogy őt egy cseppet sem zavarják ezek a dolgok, de neki is néha ki kell kapcsolni a híres énjét, és magával kell foglalkozni, azzal az énjével, akit csak igazán kevesen ismernek. Köztük talán én is. Minél többet gondolkoztam ehhez hasonló dolgokon egy olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig még Louis iránt nem éreztem. Aggódtam érte. Méghozzá annyira, hogy észre sem vettem, mikor hozzám beszél, csak az előttem kapálózó kézre lettem figyelmes.
-Mi? Bocsi, kicsit elkalandoztam.
-Azt látom. Szóval mit szólsz? - majd kezével az elkerített rész felé mutatott. Közelebb léptem és álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaha ilyet látok.
-Szent ég, Louis! Ez most komoly? Delfinekkel fogunk úszni? - büszke mosollyal az arcán bólintott én pedig örömömben a nyakába ugrottam.
-Hel.. - kocogtatta meg a vállam, miközben még mindig nyakát fogtam át. - nem igazán kapok levegőt.

-Hupsz. Bocsi. - majd egy nagyot léptem hátra. Fél oldalas mosolyra húzódott a szája, amitől sikerült majdnem elájulnom. Szét tárta karjait, majd szorosan derekam köré fonta őket, mire arcon pusziltam.
-Ki lesz az első? - kérdezte az oktattó, én pedig ugrándozva jelentkeztem. Hihetetlen, hogy Louis képes belőlem újra gyereket csinálni.. Átadtam neki a gépemet, majd a gyönyörű delfinek felé vettem az irányt. Belépve a vízbe kezdtem el a világ legszebb állataival ismerkedni, majd az egyikőjük uszonyába kapaszkodva sodródtam a vízen. Hihetetlen élmény volt, az arcomra letörölhetetlen, boldog mosoly ült ki. Sosem volt ilyenben részem. Miután tettünk egy kört, Louis következett. Az ő szeme is ragyogott a boldogságtól. Vizes hajamat próbáltam némileg rendbe szedni, kezemet megtöröltem, majd átvéve a kamerámat Loutól helyet cseréltünk. Az ő arcára is legalább akkora mosoly ült ki, mint az előbb nekem, és ez engem is megmosolyogtatott, és persze kihagyhatatlan volt egy újabb emlék megörökítése, így megint kattintottam párat a gépemmel.
Már a nap is lement, de mi még mindig a tenger parton ücsörögtünk. Annyira kifárasztott a mai nap, hogy semmi erőm, kedvem nem maradt, még arra sem, hogy felemeljem a hátsó felemet. Viszont kezdtem éhes lenni, ami adott egy kis löketet. Feltápászkodva a mellettem lévő srác mellől kezdtem el lépkedni a homokban. Louis egy pillanat alatt már mellettem termett.
-Minden rendben? - kérdezte aggódó tekintettel.
-Persze csak fáradt és éhes vagyok. Szeretnék már a kényelmes ágyunkban lenni.
-A közös ágyunkban. - sóhajtott. - Nem hiszem el, hogy ilyen hamar eltelt ez a pár nap.
-Tudod, ha jól érzi magát az ember gyorsan megy az idő. - mosolyogtam rá bátorítóan.
-Szóval te is jól érezted magad?
-Igen. - bólintottam. - Viszont tényleg elfáradtam. - biggyesztettem le ajkaimat, remélve, hogy beleesik a csapdámba. Azonnal a karjaiba kapott, majd fogaimat kivillantva, győztesen néztem rá.
-Nyertem.
-Mi? - tekintet rám szegezte miközben cipelt.
-Ugye emlékszel, mikor azt mondtam, hogy lassan eléred, hogy elvárjam mindenhova így vigyél?
-Nem igaz.. te.. most.. átvertél!
-Haragszol? - néztem rá tettetett szomorúsággal.
-Nem. Ma már másodjára nézel így rám.. nem tudnék így rád haragudni. - homlokon csókolt, majd tovább sétált velem, én pedig imádkoztam, hogy ne kapjon sérvet, mikor a szállodában is egészen az ágyig cipelt.
-Hulla vagyok. - jelentettem ki, miközben szétterültem az ágyon.
-Pedig én cipeltelek fel téged, nem fordítva.
-Imádkoztam is, hogy ne kapj sérvet.
-Mitől? Egy húsz kilós csontváztól? - húzta fel szemöldökét. Vállat vontam, majd a fürdő fele vettem az irányt, de csak egy gyors zuhanyra volt erőm. Befeküdtem az ágyba, de annak ellenére mennyire fáradt voltam nem tudtam aludni. Louis nagyjából negyed óra múlva csatlakozott hozzám. Felé fordultam és csak néztem.
-Mi az? - kérdezte mosolyra húzva a száját.
-Kérdezhetek valamit? - mosolya egy vonallá húzódott, de bólintott. - Miért csinálod ezt? Miért bajlódsz velem ennyit? - egész testével felém fordult, és örültem, hogy sötét van, mert a pillantásától még a szám is nyitva maradt, és a mellkasom egyre gyorsabban kezdett emelkedni.
-Egyáltalán nem "bajlódás" - macskakörmözött a levegőbe - hogy veled kellett töltenem ezt a pár csodás napot. Minden percét élveztem.
-Mindent megteszel, hogy nekem jó legyen, hogy felejteni tudjak.. ez a mai program..
-Hihetetlen volt és hatásos.
-Pontosan. Nem vagyok hozzá szokva ekkora figyelemhez.. én.. - próbáltam összeszedni a gondolataim, s közbe Lou csöndesen várt. - Sosem voltam az a lány, akit körbeugráltak a szülei, szerettek, nagyon is, de sosem voltam elkényeztetve, nem kaptam meg mindent, amit kértem. Sosem voltam én a suli legnépszerűbb csaja, sosem voltak nekem a legmenőbb pasijaim vagy barátaim. Igazából mindkettőből elég kevés volt. De mindenkit megbecsültem és szerettem, és épp ettől félek.. hogy megint pont egy ilyen embert veszítek el, aki fontos nekem. Nem tudom mihez kezdenék Liam nélkül.. és most már nélkületek sem mennék semmire. Tudod, mindig is olyan voltam, aki könnyen megtud szeretni valakit.. néha túl gyorsan estem szerelembe. Aztán tanultam a leckéből, mikor már csak hazudtak és becsaptak. Aztán Liam híres lett.. akkor csak ezért álltak szóba velem. És már teljesen belefáradtam abba, hogy közel engedjem magamhoz az embereket. Meg akartam védeni magamat a csalódásoktól, ezért falat húztam magam köré. - egy nagy sóhaj zárta le a monológomat.
-Mire akarsz kilyukadni?
-Csak arra, hogy.. sajnálom, hogy olyan bunkó voltam veled az elején.. semmi okom nem volt rá. - Azt hiszem feladtam.. nem fogom távol tartani magamat többet Louistól. Imádtam, hogy mellettem van és, hogy törődik velem. Sosem éreztem azt, hogy valakinek én lennék az első, hogy valakinek én vagyok az egyetlen... talán most, ha dolgozik rajta és nem lököm el magamtól, azt aki nekem fontos, és akinek láthatólag én is fontos vagyok.. változhat a helyzet.(?!) Nem tudtam betelni vele, bár ezt még nem akartam a tudtára adni. Szorosan vont magához, fejem búbjára puszit nyomott.
-Akkora hülyeségeket beszélsz. - arcomat mellkasába temettem és hosszan szívtam be jellegzetes illatát. Most, hogy elmondtam, ami a szívemet nyomja könnyedén aludtam el ölelő karjai között.
Reggel a telefonom csipogására keltem.
-Harry? - Louis szemével a plafont pásztázta. Értetlenül néztem rá, hogy még is honnan tudja. - Nekem is írt. - vonta meg a vállát. Telefonomat kezembe nézve nyitottam meg az sms-t.

Jó reggelt szépségem! ;) Remélem megtaláltad a neked szánt ajándékom, amit a táskád hátsó zsebébe dugtam és használtátok is. Tudod, nem szeretnénk amiatt aggódni... Nemsokára találkozunk! Harry xx

Életemben, talán most először pattantam ki nagy sebességgel az ágyból és indultam meg a kis táskám felé, ami az indulás napján volt nálam. Az egyik zsebéből egy kisebb dobozt húztam elő, amit először megdöbbenve néztem, majd a még mindig ágyban fekvő Louishoz vágtam.
-Ez komoly Tomlinson?! Azt hitted elhozol ide, az ujjad köré csavarsz, és máris én leszek a polcodon a következő trófea?! Óriásit tévedtél!