~ 15. Kiss me!

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a hozzászólásokat és, hogy feliratkoztok, hihetetlen jól esik! :) Másodszor pedig kellemes szünetet mindenkinek! Nekem egy része tanulással fog elmenni.. és remélem meglesz a következő tetkóm is, ami nem mellesleg közös lesz a tökéletes írótársnőmmel és fantasztikus barátnőmmel! Így ha akar se tud majd megszabadulni tőlem olyan könnyen! :D Harmadrészt pedig meghoztam az új részt! I hope you like it! :*

,,Nem tilthatom meg neked, hogy másképp szeress, mint ahogyan én,
De ha éppen kedved van, hát csókolj meg az utca közepén."

Nem lepődtem meg, mikor előbb nyitottam ki szemeimet, mint Louis, mivel hajnalig beszélgettünk. Újra anyámmal álmodtam.. és megint ugyanazt a szöveget hajtogatta:,,hallgass a szívedre". Még is mit akar ezzel?! Ezt teszem, hiszen Louis-val aludtam most is, és pont ezt szerettem volna. Valamit mégis rosszul csinálok?! Nem akartam mást, csak nézni nyugodt arcát, mely most annyira kisfiús és békés volt, hogy ellenállhatatlan érzés fogott el, hogy megsimogassam puha bőrét. Nem akartam felkelteni, így elnyomva magamban ezt az érzést még néztem egy darabig, majd az ágyam alóli dobozból elővettem a fényképalbumomat. Ennek nagy értéke van számomra, ezért is tartom ennyire eldugva. Már csak emlékeim vannak és ameddig lehet szeretném megőrözni őket. Kezemmel végig simítottam néhány képen, néhány emlék láttán pedig könny szökött a szemembe. Tovább lapozgattam az albumot, míg valaki el nem kezdett mocorogni mellettem. Feljebb tornázta magát az ágyon, s vállamra dőlt, hogy ő is rálátást nyerjen a képekre, melyeket egyébként nem szoktam másoknak mutogatni. Tekintetem a mellettem fekvő fiúra vezettem. Kócos hajjal és álmos szemekkel is ellenállhatatlanul nézett ki.
-Itt vagy. - jelentette ki, reggeli rekedtes hangján.
-Mondtam, hogy nem hagylak itt. - nyugtatásként egy csókot nyomtam feje búbjára. Bűntudatod éreztem, amiért azt hiszi minden jó dolog, amit együtt éltünk át csak álom volt. Be akartam bizonyítani, hogy bármi történik is mellette állok. Hiszen ilyen egy jó barát. Louis a kezébe vette az albumot és lapozgatni kezdte.
-Hogy-hogy rólam nincs egy képed se?
-Miből gondolod, hogy nincs? - fejét felemelte, hogy rám nézhessen, én pedig felkeltem, kivettem az asztali fiókból a gépemet, majd visszahelyezkedtünk az ágyban az eddigi pozícióba. Végig pörgette a tengerparti képeinket, majd az egyiknél percekig elidőzött.

-Tutira ez a kedvenc képem magamról! - bökött rá a képre.
-Na igen.. ezen minden látszik ami kell. - kuncogtam, majd éreztem ahogy nyakamról az arcomra kúszik a forróság, mikor visszaemlékeztem rá, hogyan is állt Louisnak a búvárruha.
-Csak irigykedsz. - mondta sértődötten. - Ezt a hátsót még Jennifer Lopez is megirigyelhetné!
-Ó, abban biztos vagyok. - tovább nevettem, mire ő összeszűkült szemekkel nézett rám. - Egy pasit sem láttam még, aki ennyire oda lenne a hátsó feléért.
-Mert egyik pasinak sincs olyan jó hátsó fele, mint nekem! - mondta büszkén. Az albumot visszatettem a helyére, a gépem pedig Louinál maradt, hagytam hagy gyönyörködje ki magát magában. Kikelve mellőle indultam meg a szekrényem felé, majd hátat fordítva az ágyon fekvő srácnak, kezdtem el kibújni a felsőmből. Az éjszaka folyamán a melltartómat is magamon hagytam, na nem mintha olyan sok takargatni valóm lenne, csak egyszerűen szükségesnek éreztem. Louis megköszörülve a torkát jelezte, hogy még ő is jelen van.
-Nem mintha nem tetszene a látvány... de épp tegnap mondtad el, hogy még nem voltál férfivel..
-Nyugi Louis! Nem hagyom, hogy csak úgy leteperj, ne félts!
-Azt mondod nem félsz tőlem? - hallottam, ahogy kikászálódik az ágyból, én pedig gyorsan kikaptam egy pólót a szekrényemből, de már késő volt. Louis ujjaival végigsimított gerincemen, a hátamon pedig jól eső borzongás futott végig.
-Pontosan azt mondom. - próbáltam határozott maradni, és reméltem, hogy nem veszi észre zihálásom, és, hogy egyre gyorsabban veszek levegőt.
-Helyes. - nyomott egy csókot fejem búbjára, majd megállt az ajtómban. - Megyek csinálok reggelit. Nem szeretnék itt lenni, mikor letolod a kis pizsi nadrágod... tudod.. én sem vagyok fából. - mosolygott zavartan. Bólintottam, majd becsukta maga mögött az ajtót, én pedig kifújtam az eddig bent tartott levegőmet. Sietősen felöltöztem és próbáltam nem arra gondolni, hogy Louisnak milyen egyszerű lenne eljuttatnia a csúcsra.. Mire leértem a konyhába már a rántotta csodálatos illata megtöltötte a konyhát, de nem Louinak köszönhetően.
-Bocsi, hogy nélkületek kezdtük, de még egy percet várunk rátok és már éhen is halok! - mondta tele szájjal Niall.
-Ebéddel úgy sem sűrűn kezdem még a napot. - rántottam meg a vállam, majd Liam végszóra, egy adag rántottát tett le elém, én pedig épp belekezdtem a gőzölgő ételbe, mikor megszólalt a csengő. Mikor felálltam volna az asztaltól Liam intett, hogy maradjak a helyemen, majd ő intézkedik. Kinyitotta az ajtót, s ismerős, bár a fiúknak nem túl kívánatos személy hangjára lettem figyelmes, ahogy a nevemen szólít. A hang felé indultam, s megálltam bátyám mögött.
-Ki az Liam? - kérdeztem, mintha nem is sejteném a választ.
-Senki. - morgott az orra alatt. Elfurakodva mellette láttam meg a hanghoz tartozó személyt is, és nem tévedtem. Mikor meglátott mosoly kerekedett arcára.
-Helló kislány!
-Szia Steve! Mi a helyzet? - léptem ki mellé.
-Anya szeretné, ha nálunk vacsiznál. És én is örülnék neked.
-Hű! Öhm.. köszönöm, elfogadom a meghívást!
-Később érted jövök! - mosolygott, én pedig bólintottam és az utca fele vette az irányt, én pedig Liam gyilkos tekintetével mit sem foglalkozva indultam vissza a konyhába, hogy elfogyasszam az ebédemet.
-Ugye csak viccelsz, hogy elmész? - lépett be utánam Liam.
-Nem. Elmegyek.
-Pihentetni kéne a bokádat.
-Annak már rég semmi baja. - felemeltem a lábamat, majd csináltam a bokámmal pár körzést, hogy testvérem is megbizonyosodjon az előbb hallottakról.
-És mi van ha az anyja is pszichopata, mint David?
-Jézusom Louis.. nektek az agyatokra ment az apáskodás. Fogjátok már fel, hogy nem tudtok megvédeni mindentől! Sem az emberektől, sem az időjárástól, sem a betegségtől.. vagy a rossz álmoktól. - néztem fel szempillám alól Louisra, az utolsó szavaimnál, mire ezt a választ kaptam:
-Azért megpróbálhatjuk.. - sóhajtva álltam fel az asztaltól, felvettem a cipőm és kabátom, és úgy gondoltam elintézem a mai nagy bevásárlást az esti partira. Attól mert másnál vacsorázom, még nem jelenti azt, hogy ott is fogom tölteni az egész szilvesztert. Egyedül kicsit nehéz volt cipekedni és eldönteni, hogy miből mennyi finomságot vegyek. Tele pakoltam a kocsit pezsgővel, kólával, borral és különböző sütikkel, s mindezzel sikerült két óra alatt végeznem, majd egy fél órás út után ledobtam otthon az összes szatyrot.
-Felhívhattál volna, hogy segítsünk. - jött segítségemre Harry.
-Már mindegy. - vontam vállat. - Elmegyek tusolni, Steven nemsokára itt lesz. - Harry sem örült túlzottan, így kelletlenül bólintott, míg átcipelte a szatyrokat az előszobából a konyhába. Ahogy említettem is, a fürdő fele vettem az irányt, majd miután elvégeztem minden emberi szükségleteimnek kielégítő dolgot, belebújtam egy egyszerű felül fehér, alul fekete koktélruhába, és egy alap sminket tettem fel. Mikor csöngettek, gyorsan belebújtam a magassarkúmba, felvettem a sálamat, majd belebújtam a hosszú kabátomba és elindultam Stevennel az oldalamon. A többiek megígértették velem, hogy ha bajom van hívom őket, és éjfélre mindenképp haza kell érnem.
-Még mindig utálnak igaz? - kérdezte Steve kissé lehangolva.
-Nem fogok hazudni, nem rajonganak érted. De ne törődj velük.
Bő háromnegyed órás séta és buszozás után megérkeztünk a célunkhoz, és már lehetett hallani a különböző emberektől származó nevetéseket és a ritmusos zenét. Idegesen néztem körül mikor beengedtek a lakásba. Túl sok volt az ismeretlen arc, és már a csoport fele részeg volt. Nem erre számítottam mikor igent mondtam.. Próbáltam egész este Steven közelébe maradni, és egy ideig sikerült is, míg az anyukája el nem rabolta. Két percig maradtam egyedül, de már kellemetlen személyek keveredtek a közelembe. Fekete hajú, magas srác ült le mellém, szeméből egyből láttam, hogy már ő sem tud igazán magáról. Egy üveg whisky-t nyújtott felém, amit egy fejrázással elutasítottam.
-Táncoljunk! - pattant fel, majd újabbat kortyolt az üvegből.
-Kösz nem. - megragadta a csuklómat.
-Mondom táncoljunk!
-Eressz el! - próbáltam túl üvölteni a zenét és a körülöttem zajongókat, kisebb sikerrel.
-Szeretem a tüzes csajokat. - csuklómnál fogva próbált meg fölrángatni, de a kis akcióját megzavarta, hogy szélsebesen csapódott ki az ajtó. Én is ijedten kaptam az említett tárgy felé a fejemet, majd mikor megláttam belépni rajta a megmentőimet, hihetetlen megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.
-Süket vagy? - lépett elé Louis.
-Engedd el. - társult az előbb említett fiúhoz Liam, majd a végső lépést Harry tette meg, aki a kanapéra lökte a piás pasast.
-Jó fiú! - kacsintott rá göndörke, majd a karomnál fogva szinte kirángattak a házból. Mikor kiértünk elengedtek, én pedig egy nagyot szippantottam a tiszta levegőből. Lehajtott fejjel követtem a többieket. Vártam, hogy hozzávágják a fejemhez, hogy igazuk volt, vártam a kiabálást, de csak halk sóhajokat hallottam. Végül a csöndet én törtem meg.
-Honnan tudtátok, hogy bajban vagyok? - az utca csöndjét csak az én hangom zavarta meg.
-Vonzod a bajt. Ez már köztudott. - felelt Niall.
-Sajnálom.. sajnálom, hogy ennyire makacs és önfejű vagyok.. sajnálom, hogy ennyi bajt okozok.
-El ne kezdj sírni, mert komolyan mondom, bátyád helyett én adok egy észhez térítő pofont! - ölelt állt Zayn, s én még szorosabban tartottam őt. Elengedett, majd hátat fordított nekem. - Pattanj fel, királylány! - barna szeme csillogott a holdfénybe én pedig vigyorogva teljesítettem utasítását, s perceken belül a hátán kötöttem ki. Louis levette rólam a magassarkút, majd megállt, hogy belebújhasson.
-Most ugye viccel? - súgtam Zayn fülébe.
-Louis sosem viccel! - kacagott. A srácokkal kidülledt szemekkel néztük a magassarkúban topogó fiút. Ilyen vicces dolgot én még sosem láttam!
-Mivan? - nézett ránk Loui értetlenül. - Mindig is fel akartam próbálni. Alacsonynak érzem magam.. - vágott fancsali képet.
-Semmi baj a méreteiddel. - forgattam szememet, majd Louis egy kaján vigyort küldött felém, ezzel is tudatva, hogy megint a perverz oldalát látja mindennek. - Inkább vedd le és add vissza. Nem akarom, hogy Zayn sérvet kapjon.
-Komolyan ennyire gyengének nézel? - húzta fel legjobb barátom a szemöldökét.
-Nem, Zayni. - Louis kezemet fogva segített bele a cipőmbe, de miután végeztem, akkor sem engedte el azt. Mosolyogva tartotta kezemet a kezében, s így folytattuk a hazafele utat, ahol az utcák csak a mi nevetésünktől zengtek. Boldogan figyeltem ezt az öt srácot, akik kitöltötték életem minden percét. Nélkülük.. nem is tudom hol lennék. Az idő igen csak elszaladt, s a házba érve észleltük, hogy lassan éjfélt üt az óra. A fiúk is igen jól mulathattak, mert szinte minden elfogyott, kivéve a vendégeket. A táncolók között figyeltem fel bátyám csodálatos barátnőjére is. Integetve jeleztem neki, és ő felénk vette az irányt, mosolygó arccal. Csókkal köszöntötte Liamet, engem pedig átölelt. Kivezetett minket a kertbe, a kezünkbe pedig pezsgővel teli poharakat nyomott. Míg vártuk, hogy teljenek a percek leültem a fűbe, Louis pedig mellém telepedett. A sálammal kezdett játszani, majd ahogy az óra mutatója közeledett a tizenkettő fele, ő is úgy húzott magához. Határozott volt, szeme vágytól csillogott.
-Szeretnék kérni valamit. - súgta a fülembe, mikor sálamnál fogva, finoman, elég közel húzott magához. Nem tudtam megszólalni, próbáltam arra koncentrálni, hogy egyenletesen vegyem a levegőt, így csak bólintottam, folyamatosan tartva vele a szemkontaktust. Alsó ajkát megnyalta, majd kisebb hezitálás után újra közelebb hajolt.
-Csókolj meg!