~ 12. Just a dream

Hello, my darlings!(:
Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy nem fogok tudni új részt hozni, de minden erőmmel azon voltam, hogy legalább hétfőn felkerüljön az új rész, és igen, tegnap sikerült is! (: Nem akartam csalódást okozni. Ha nagyon összecsapott lett nézzétek el nekem, mert tényleg siettem! 
I hope you like it! xx

,,Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges."

Reggel a függönyök kis rései közt áttörő fény cirógatta a hátamat. Egy ideig fogalmam sem volt róla, hogy hol is vagyok és, hogy miért is törtek be a Nap sugarai az ablakon keresztül, mikor Londonban tél van. Mikor oldalamra fordultam két gyönyörűen szép, kék szempárral találtam magam szemben és ekkor kaptam észbe. A tegnap estéről viszont még mindig fogalmam sem volt. Csak arra emlékszem, hogy ugrálták Louist körül a lányok, de ő még rájuk sem pillantott. Éles fájdalmat éreztem a fejembe, majd szememet lecsukva, s kezemet a fájó pontra téve indultam meg a fürdőszoba felé. Utam közben muszáj voltam megállni a tükör előtt. Ijedten kezdtem el a rajtam levő ruhát nézegetni, mivel nem az enyém volt. Tekintetem a pólóról a kezemre vándorolt. Az eddigi lila foltjaim besárgultak és kisebbek lettek, s megnyomkodva őket észleltem, hogy már fájni sem igazán fájnak. Tekintetem újra a rajtam lévő csíkos felsőre tévedt, ami épp hogy eltakarta hátsó felemet. Hátra néztem és láttam, hogy Louis még mindig rajtam tartja kíváncsian csillogó szemét, majd újra ijedten fordultam vissza a tükörhöz és próbáltam visszaemlékezni rá, hogy mit is műveltem múlt éjjel.
-Ha tudtam volna, hogy ennyire jól áll a ruhám, meg sem próbállak átöltöztetni. - kezét vállamra helyezte, majd finoman kezdett masszírozni. Érintése minden porcikámnak jól esett, számat egy halk nyögés hagyta el.
-Te öltöztettél át? Akkor.. ugye mi nem...?
-Nem. - rázta meg a fejét. - És fogalmad sincs mekkora erőfeszítés kellett nekem ahhoz, hogy ne húzzam le rólad a bugyit is. - hirtelen ötlettől fogva arcon csókoltam, majd megfordultam, hogy elérjek a fürdőig.
-Hozok neked valami fájdalomcsillapítót. - mondta, mikor látta, hogy arcom újra eltorzul az éles fájdalomtól. - Remélem hoztál fürdőruhát. - megráztam a fejem. - Nem baj. Majd veszek neked. - mosolyogva lépett ki az ajtón, én pedig belépve a zuhany alá kezdtem el tusolni, majd fogat mostam, végül pedig magamra kaptam egy kényelmes ruhát. Louis akkor lépett be az ajtón, amikor én kijöttem a fürdőből és átnyújtott egy doboz gyógyszert. Beszedtem és elindultunk, hogy körülnézünk az üzletekben.
-Egyáltalán nem muszáj fürdőruhát venned nekem Louis! Megleszek én a parton is a saját kis pólómban és nadrágomban.
-De én szeretnék. - mondta nemes egyszerűséggel, majd nevetnem kellett, mikor komoly arccal kezdett újra nézelődni. Fél órás próbálás és keresgélés után rábukkantam egy mintás bikinire, amibe egyből beleszerettem. Felpróbáltam és Lou reakciójára várva ajkamba haraptam. Tetőtől talpig végig mért, majd felém közeledve elmosolyodott.
-Csodásan nézel ki!
-Ez az! - örömömbe nyakába ugrottam. Kifizettük a ruhát, megreggeliztünk egy csodás kávézóba, ami csak egy köpésnyire volt a parttól, majd Louis megfogva a táskáját felpattant mellőlem.
-Hová mész? - kérdeztem napszemüvegemen keresztül.
-Átöltözni. - kacsintott én pedig tovább süttettem a hasamat. Mikor már Louisnak több, mint fél órába telt visszajönnie fel álltam és körbe néztem, de még a közelben sem volt, és bevallom kezdtem aggódni érte.. Pár perccel később sikoltozást hallottam és egy csapat lány szaladt el mellettem, egyenesen az előbb keresett személy felé. Hihetetlen, hogy még ezen a "kis" szigeten is ennyien felismerik és rajonganak érte.. Nem is értem miért, de kezdtem feldúlt lenni, amiért a kis csajokból álló csapat ellopta tőlem a srácot akivel jöttem. Túl nagy volt a felhajtás és a tökéletes napot kezdték tönkretenni.. nem igaz, hogy most sem képesek leszállni róla, hiszen láthatólag pihenni jött. Nem is értem magam, hiszen hozzá kellett volna már szoknom.. egy sztár a bátyám. Louis mosolyogva fogadta a lányokat, aláfirkantott pár papírt és fotókat csinált. Elmosolyodtam, mikor lágyan rám pillantott, majd visszafeküdtem és megvártam, hogy befejezze az autogram osztogatást. Eltakarva a napot állt meg előttem.
-Csak nem?! Szent ég! Louis Tomlinson, életnagyságban! Remek, most már nem csak a posztereimet nyálazhatom össze!
-Olyan gyerekes vagy! - forgatta szemeit, de láttam, hogy mosolya ott bujkál a szája sarkában.
-Én megőrülnék ennyi sikítozós lánytól. De komolyan, hogy bírjátok?
-Már megszoktuk. - vont vállat.
-Szeretitek a rajongóitokat! - imádtam, hogy szinte mindent le tudtam olvasni az arcáról.
-Még jó, hisz nekik köszönhetünk mindent! - bólintottam., majd Loui kezét nyújtva felsegített a földről.
-Minek ez a ruha?
-Szerinted minek? - vonta fel szemöldökét, mire csak egy vállrángatás volt a válaszom. Gonosz vigyorral indult meg felém, amiből semmi jót nem sejtettem.
-Louis! Azonnal állj meg!
-Különben?
-Nem állok jót magamért! - karba font kézzel ültem le a homokba.
-A duzzogás tényleg sokat fog rajtad segíteni. - percekbe se telt, de már felemelkedtem a földről.
-Tegyél le te marha! - ütögettem a hátát és össze vissza ficánkoltam a vállán.
-Minek neveztél?
-Látod, mondtam, hogy kibírhatatlan a sok sikítozó lány! Már meg is süketültél tőlük!
-Kihúzod a gyufát Payne..
-Talán le kéne helyezned a földre Tomlinson!
-Ahogy akarod.. - azonnal a karjába kapott. Egyik kezével térdem alá nyúlt, másikkal pedig a hátamat támasztotta. Erősen kapaszkodtam a nyakába, mert gonosz pillantása azt sugallta, hogy bármelyik percben képes lesz beledobni a tengerbe. Arcomat szintén nyakába temettem és nem bírtam megállni, hogy be ne szívjam édes illatát. Tettemtől teste megfeszült és csak állt, miközben még mindig engem tartott. Lehet furán hangzik, de tetszett ez a pillanat. Talán jobban, mint kellett volna.
-Teljesen megőrjítesz. - mondta egy halk sóhaj kíséretében.
-Nem tettem semmit. - védekeztem.
-Egyik pillanatban olyan vagy, mint egy kiállhatatlan boszorkány, másik pillanatban pedig itt dorombolsz a nyakamban. Komolyan, ez őrjítő!
-Örülök, hogy csalódást okoztam. - mosolyogva nyomtam egy csókot nyakára, majd még mindig dermedt testével finoman a földre helyezett. Szeme komoly és lágy volt egyszerre. Percekig csak néztük egymást, majd szeme csillogóbb lett, ajka pedig mosolyra húzódott.
-Mit kezdjek veled, te lány?! - fejcsóválva hajolt közelebb, majd egy gyors puszit nyomott a szám sarkára és elrohant. Csak néztem utána és ijedten vettem észre milyen hatással van rám. A tenyerem izzadt (és nem csak a melegtől!), lábam a földbe gyökerezett, pillangók voltak a hasamban és ujjammal megérintettem a területet, ahol az előbb Louis szája érintett. Megrázva a fejem próbáltam visszahozni magam a valóságba. Táskámból előkerestem a fényképezőgépemet, hiszen ha idegenek is fényképezhetik Lout, én miért ne tehetném?! Mellesleg a búvár ruha igen csak jól kiemelte az idomait.. Sztár barátocskám már egy szörf oktatóval beszélt és szerencsémre nagyon figyelt rá, így még véletlenül sem szúrta ki, hogy őt fényképezem. Kattintottam párat és mosolyogva néztem végig a képeket.  Mikor már az oktató minden szükséges dolgot elmagyarázott Lou a vízbe vetette magát a deszkájával együtt. Kuncogtam, mikor felém fordult, hogy meggyőződjön róla figyelem-e. Magabiztosan úszott be a deszkáján a hullámok közé, és egy idő után már meglepően jól ment neki. Persze párszor beesett a vízbe, de mindig újra deszkára állt. Újra elővettem a gépem és kattintottam. Louis órákig elvolt még a szörf leckék tanulásával, majd mikor már kellőképp kimerült, megköszönt mindent az oktatónak és vizes testével felém tartott, kisfiús, boldog mosolyával az arcán, aminek még mindig nem tudok ellenállni.
-Itt az ideje, hogy te is megmártózz! - szó nélkül újra a karjaiba kapott.
-Louis, Louis.. - csóváltam a fejem. - Ezzel csak azt fogod elérni, hogy elvárjam, most már mindenhová így vigyél. - összemosolyogtunk, majd a vízbe helyezett és órákig bent voltunk a kellemes vízbe, ami lehűtötte forró testünket. Fröcsköltük egymást, hangosan nevettünk, futkároztunk és úgy viselkedtünk, mint a gyerekek, mit sem törődve a ránk szegődő szempárokkal. Ez így ment sötétedésig. Elmentünk vacsorázni, a szállodába mindketten lefürödtünk és vizes hajjal feküdtem be szobatársam mellé. Már az sem érdekelt, hogy egy ágyon kell osztoznom vele.. örültem a közelségének, akármennyire is próbálom titkolni.
-Jó éjt, Louis!
-Jó éjt, Hel! Jól éreztem magam veled. - nyomott egy puszit fejem búbjára, majd mindketten álomra hajtottuk fejünket.
Mikor felkeltem még az éjszakai sötétség uralkodott a szobába. Felültem, körülnéztem, majd a mellettem fekvő fiún megállt a tekintetem. Halk kopogás zavarta meg a bámészkodásomat. Mielőtt még Louis felkelt volna kinyitottam az ajtót és ledermedve álltam az ajtóban. Pont úgy nézett ki, mint amilyennek elképzeltem, karcsú volt, sötétbarna haja hullámosan hullott vállára, szeme kéken világított. Mindig is tudtam, hogy anyámtól örököltem a szemeimet.
-Anya?! - hang alig jött ki a torkomon, s ő csak mosolyogva figyelt. - Mit..? Hogy..? - összezavarodtam.
-Kislányom! Gyönyörű szép vagy! - hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot.. tudtam, hogy anyám meghalt és biztos voltam benne, hogy csak a képzeletem szórakozik velem.. ilyen nem létezik, de annyira valóságosnak tűnt. Egy szó nélkül megöleltem és nem akartam elengedni.
-Drágám! - simított végig hajamon. - Muszáj voltam eljönni! Beszélnünk kell arról a fiúról. - fejével az ágy felé biccentett.
-Louisról?!
-Szereted őt, ahogy ő is téged, ezt még a vak is látja. Bármitől is félsz, bíznod kell benne! Ne taszítsd el magadtól, neked  is kijár a boldogság.
-De mi van ha őt is elveszítem? És Liam..
-Vigyáznotok kell egymásra. Ez csak így fog működni. Mond el neki!
-Mi.. mit mondjak el? - alakja távolodni kezdett. - Ne.. ne menj el!
-Tudod mit kell tenned! Csak hallgass a szívedre!
-Anya! - ordítottam, szememet égették a könnyek, majd az arcomat két kéz érintette.
-Hel, semmi baj! Csak egy álom volt!
-Láttam őt Louis.. - szipogtam, a könnyeim már átáztatták pólóját, de ő mit sem törődött vele. Örültem, hogy nem kérdezősködik, csak halkan dúdol mellettem. Minden erején azzal volt, hogy egész éjszaka nyugtatgasson.. utáltam, hogy ezt teszem vele. Nem kéne miattam szenvednie senkinek. Pedig ez a nap annyira gyönyörű volt mindkettőnk számára.. már kezdtem azt hinni, hogy ezt is csak álmodtam. Ez a baj a rémálmokkal.. hogy nem tudsz felkészülni rájuk. Akkor csapnak le rád, amikor a legsebezhetőbb vagy, akkor döntenek romba, amikor teljesen védtelenül állsz.