~ 22. Together

Sziasztok!
Hát.. fogalmam sincs mit tudnék ehhez a részhez hozzáfűzni.. talán azt, hogy ilyen rossz részt még sosem írtam!:D De komolyan.. csomó ötletem van, de valahogy nem állnak össze.. Ha nem is hetente, de kéthetente próbálok új részt hozni, és igyekszem a kedvetekre tenni! Remélem az új rész a ti tetszéseteket jobban elnyeri, mint az enyémet. Jó olvasást!

,,Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez! Óvjuk egymást: Te engem, én Téged! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd bölcsőd a sírodban, mert ezt a világot együtt hagyjuk el. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!"

Nem meglepő, de a hazafele utat végig merengéssel töltöttem, miközben hol Louis arcát, hol a tájat figyeltem. Még mindig nem tudtam mi lehet az oka annak, hogy ennyire elszomorodott, mikor kívülről úgy tűnik, hogy tökéletes családja van. Irigylésre méltó. Látom rajta, hogy valamit nem mond el nekem velük kapcsolatba, de ki fogom deríteni. Ha már bemutatott nekik, nincs mit titkolnia előlem nem igaz?! Fogalmam sincs mi lehet a baj, de azért vagyok a barátnője, hogy segítsek átvészelnie a problémáit, és szeretném, hogy mindent megosszon velem. Nem azért, hogy ezeket később felhasználhassam ellenne, semmi ilyen hátsószándék nincs bennem. Egyszerűen csak mindenről tudni szeretnék ami vele kapcsolatos. Ha megossza velem a gondolatait az boldogsággal tölt el és úgy érzem tényleg megbízik bennem. Na igen.. bizalom. Ez az első számú dolog ami nekem nehezen megy, de igyekezni fogok. Nem akarom, hogy Louisnak még az én hitetlenségemmel is harcolnia kelljen, mivel úgy tűnik meg van a saját baja is. Azt szeretném, hogy minden úgy legyen ahogy ő szeretné. Teljesen körülötte forog a világom mióta megismertem és most, hogy hivatalosan is a barátnője lettem.. az érzés felbecsülhetetlen és feltöltődöm a szeretetével. Úgy érzem újra van miért élnem. Hogy mellette legyek, ha szüksége van rám. Hogy szeressem, és hogy ő velem legyen, mert mára nem tudnám elképzelni magamat nélküle. A rózsaszín köd teljesen ellepte az agyamat.. ki gondolta volna, hogy Helena Payne valaha is így fog érezni?! Főleg azok után amin keresztül mentem.. sosem hittem volna, hogy valaki még szerethet, s főleg, hogy nekem sikerül újra szeretnem. Neki sikerült megváltoztatnia.. lerombolta a falat, amit felépítettem magam köré. Bevallom félek az újabb csalódástól, de ki nem? Ha nem próbáljuk meg sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha... Én belevágtam és úgy érzem újra a régi önmagam lettem, újra érzem, hogy élek. A sofőröm felé fordultam és egy mosoly kíséretben gyors puszit nyomtam kissé borostás arcára.
-Ezt miért kaptam? - mióta elindultunk ez volt az első, hogy megszólalt és még egy mosolyt is erőltetett az arcára.
-Csak úgy. - megvártam, míg elérünk egy piros lámpához, ami pár méternyi gurulás után be is következett. Ajkamba harapva fordultam Louis fele, aki viszonozta tekintetem. Ahogy nekem szentelte figyelmét lecsaptam ajkaira. Mikor elváltam tőle egy halk kuncogás hagyta el a számat.
-Ha azt akarod, hogy elterelődjön a figyelmem a vezetésről nagyon jól csinálod. Nem szeretnék balesetet szenvedni, szóval várd meg míg hazaérünk. - kaján vigyor ült az arcán miközben beszélt, és ha akartam sem tudtam volna levenni tökéletes arcáról a szememet.
-Értettem uram. - egyenesen előre szegeztem a tekintetem, majd Louis még egy gyors puszival ajándékozott meg, bár a lámpa már zöldre váltott.
Hazaérve megdöbbenve láttam, hogy túl nagy a csönd, ami ebben a házban igen csak szokatlan.
-Hol vannak a többiek? - fordultam Loui felé. Válasza csak egy vállrángatás volt, kabátját felakasztotta, majd széles vigyorral az arcán közelített felém.
-Valamit elkezdtünk a kocsiban.
-Tényleg? - néztem rá felhúzott szemöldökkel, miközben végig hátráltam a fal fele. - Nem emlékszem.
-Szívesen megmutatom. - a falnak nyomott, majd hevesen kezdett el csókolni. Kezemet nyaka köré fontam, Loui felkapott, így elérte, hogy lábaimat dereka köré fonjam. - Így már rémlik?
-Kapiskálom. - ziháltam. Újra csókolni kezdett, miközben felvitt a szobámba. Kinyitotta az ajtót, majd lábával becsukta maga után, én pedig újra a falnak nyomódtam. Ujjaimmal hajába túrtam, s kicsit oldalra biccentettem a fejemet, hogy könnyebben hozzáférjen a nyakamhoz, melyre édes csókokat nyomott.
-Igazán nem akarok zavarni, de én is itt vagyok. - Louis gyorsan, de finoman engedett le a földre, s mindketten meglepetten fordultunk a hang irányába. Danielle üldögélt az ágyamon egy könyv társaságában, szemét kezével takarta. Kikukucskált ujjai közül és egyenesen rám nézett. Nem kellett tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam az arcom vörösebb, mint valaha. Egész testem felforrósodott Louis érintéseitől, és most, hogy barátnőm rajtakapott minket, már az arcom is égett. Louis összekulcsolta ujjainkat, majd egy puszit nyomott halántékomra és Dani felé fordult.
-Ide nézhetsz Dan. Hol vannak a többiek?
-Kajálni mentek, de nemsokára jönniük kell, mert lassan két órája, hogy elmentek. És valljuk be ennyit még Niall sem tud enni. - kuncogott, majd becsukta a könyvet. Felállt és egyenesen elém állt. Szúrós tekintettel illetett meg, amit nem tudtam hova tenni, amíg meg nem szólalt végre.
-Nem voltál délelőtt próbán. - idegesen a fejemhez kaptam. Teljesen kiment a fejemből. Még is ki tud Louis társaságában gondolkozni? Amikor a közelembe van csak rá tudok koncentrálni. Rosszabb számomra, mint a drog..
-Ne haragudj Danielle, nagyon sajnálom! Elfelejtettem. - kezdtem el szabadkozni, majd barátom felé fordultam és játékosan a karjára ütöttem, mire ő odakapta másik kezét és színpadiasan simogatni kezdte azt. -Ez miattad van! Elvonod a figyelmem mindenről. - Próbáltam komolysággal a hangomban hozzávágni a szavakat, de mindketten elnevettük magunkat.
-Ennek igazán örülök. - lehajolt és egy csókot nyomott ajkaimra, melybe belemosolygott.
-Szóóóval... - kezdte Danielle, majd vigyorogva csakhogy nem ugrándozni kezdett. - akkor ti most együtt vagytok? - összenéztem a mellettem álló fiúval, aki határozottan válaszolt.
-Igen. - hangja magabiztosan csengett és csillogó szemekkel nézett rám, olyan szeretettel, mint még senki és ez megmosolyogtatott. Egész nap eltudnám nézni kék szemeit és tökéletes ajkának csókolását egy percre sem hagynám abba. Louis arcának bámulásából egyetlen barátnőm zökkentett ki.
-Már ép itt volt az ideje. Azt hittem sosem fejezitek be ezt a macska-egér játékot. - Dani mosollyal az arcán lépdelt felém, majd hosszasan megölelt. - Te pedig! - fordult Louihoz. - Vigyázz rá vagy a One Direction Louis Tomlinson nélkül marad!
-Hű, de harcias lettél. - barátom összehúzott szemöldökkel próbált olvasni Dani arcáról, aki szigorúan nézett vissza rá. Persze az ő komolyságuk sem tartott egy percnél tovább, mivel egymás karjaiban kötöttek ki. Lentről hangos kacajokat, beszélgetést, majd végül egy becsapódott ajtó zajára lettünk figyelmesek. Tudtam, hogy itt a pillanat és a többiek is megtudják, hogy hivatalosan is együtt vagyok Louis-val, és magam sem értem miért, de fura izgalom lett úrrá rajtam. Talán csak kíváncsi voltam a reakciójukra, bár teljesen biztos voltam benne, hogy örülni fognak nekünk. Vagyis.. azt hiszem. Remélem ettől még Liam is ugyan úgy fog viszonyulni barátjához, mint eddig és nem jön elő a félelmetes védelmező énje. Mert.. attól, hogy az egyik legjobb barátjával járok attól ő még a bátyám, és tudom, hogy imád aggodalmaskodni miattam, és egyfolytában azon van, hogy még a levegőtől is megvédjen. Ha a média is rájön, hogy a híres One Direction egyik sztárjának barátnője van.. hát.. elég nagy figyelmet fognak nekem is szentelni az újságírók és drága bátyám szerint nem vagyok képes velük megbirkózni. Majd ha arra kerül a sor megmutatom mindenkinek, hogy nem vagyok olyan elveszett, mint amilyennek elsőnek tűntem. Minden erőmmel azon leszek, hogy a rajongók szerint is érdemes legyek a "Louis Tomlinson barátnője" címre. Liam elfogja várni tőlem, hogy továbbra is bujkáljak a paparazzók elől, és valószínűleg Louis is díjazni fogja az ötletet, de nem dugdoshatnak örökre. Sok bajom nem lehet egy ilyen párkapcsolatból nem?! Talán a rajongók sem fognak megtépni az utcán.. Elmélkedésemből Louis hangja zökkentett ki.
-Hel.. elszorítod a kezemet. - észre sem vettem, hogy a kezét szorongatom. Megint nagyon elmerültem a gondolataimba.. lehet le kéne erről szoknom.
-Ühm.. bocsi. Elkalandoztam. - megrázta a fejét, kiengedte maga előtt Daniellet, majd lementünk a nappaliba. Mindenki elterülve feküdt a kanapén és a földön. Úgy néztek ki, mint akik most futották le a maratont.
-Veletek meg mi történt? - kérdezte Dani, miután csókkal köszöntötte Liamet.
-Niallt kérdezd. - nézett az említett személyre Zayn.
-Nem én tehetek róla, hogy a rajongók mindenhova követnek.
-Haver, már csak benned bízom. - tette Loui Harry vállára kezét. Harry vett egy mély levegőt, majd szinte egy szuszra elmondta az egész történetet.
-Elmentünk kajálni, és ahogy beléptünk az ajtón a rajongók már körbevették az épületet, mondtuk Niallnek, hogy menjünk máshova, de ő már kikért hat tálcányi kaját, amit szépen lazán kezdett el falatozni a rajongók pedig csak gyűltek. Ha már Niall elkezdett enni, mi is csatlakoztunk. Egy óra alatt végeztünk, de vártunk még hátha a rajongók elmennek, de még többen lettek. Így nem volt más megoldás, mint a futás. Tele hassal! Érted Louis?! Tele hassal! - arcát tenyerébe temette és próbálta egyenletesen venni a levegőt.
-Nyugi Harry! - léptem mellé. - Szégyen a futás, de hasznos. - poénomat nem szánta olyan viccesnek, mint szerettem volna. Kezét kezembe vettem, hogy némileg megnyugtassam.
-Azt a ... Harry mekkora tenyered van! - arcára kaján vigyor ült ki.
-Ha szeretnéd, szívesen végigjáratom rajtad. - kacsintott, mire Loui védelmezően maga mellé húzott, egy vigyor kíséretében.
-El a kezekkel a barátnőmtől! - mikor kimondta azt a bizonyos szót, megint láttam arcán a büszkeséget. A többiek megdöbbenve emelték ránk a tekintetüket, egyedül göndörke volt az, akinek a letörölhetetlen vigyor még mindig ott díszelgett az arcán, és mivel Dani már tudott a dologról ő csak mosolygott. Mindenki mosolyogva állt fel és míg engem megöleltek, addig Louis vállát megütögették.
-Ideje volt srácok. - mondta Zayn. Tényleg mindenki azzal volt elfoglalva, hogy mikor adom már be a derekam?!
Testemet törülközőbe csavartam, vizes hajamat szabadon hagytam és úgy lépdeltem vissza a szobámba, ahol barátom nem meglepő módon már elfoglalta a fél ágyat. Póló után kutattam a szekrényembe, mikor két erős kéz karolta át a derekamat. Louis maga felé fordított, szélesen mosolygott, majd lecsapott ajkaimra. Hevesen csókolt, sokkal hevesebben, mint eddig. Egyik kezemmel erősen markoltam a törülközőt, míg másikkal Loui haját túrtam. Mikor az ágyhoz értünk, finoman ledöntött és fölém kerekedett, majd újra csókolni kezdett. Mikor elváltunk mindketten ziháltunk és szemében olyan vágyat véltem felfedezni, mint még soha. Vágyott rám, tisztán láttam rajta. Kisimított egy tincset az arcomból, ajkát mosolyra húzta, majd újra megcsókolt. Csípőjét az enyémnek nyomta és megijedtem mikor megéreztem, hogy mennyire kíván. Bármennyire is akartam őt, még nem voltam rá felkészülve, hogy lekerüljön rólam a törülköző.
-Louis... - mondtam egy sóhaj kíséretében. Elvált tőlem, s mikor meglátta arcomon a rémületet becsuktam a szememet. Szégyelltem és utáltam magamat, amiért le kellett állítanom. Visszagurult az ágyra, lélegzetvétele lassan normálisra váltott. Gyorsan lépkedtem ki a fürdőbe egy pólóval és egy nadrággal a kezembe. Mire visszaértem barátomnak már csukva volt a szeme. Egy újabb sóhaj hagyta el a számat, majd befeküdtem mellé. Lehunytam a szemem és próbáltam eltörölni Louis vágyakozó tekintetének emlékét az elmémből. Hideg ujjaival köröket rajzolt a hasamra, mire felé fordultam. Egy szót sem szólt, így a kínos csöndet nekem kellett megtörnöm.
-Haragszol? - kérdeztem alig hallhatóan. Louis rám emelte tekintetét, de szeméből semmit sem tudtam kiolvasni. Közelebb kúszott hozzám és egy apró csókot nyomott az arcomra.
-Ezt nekem kéne kérdeznem tőled. Mondtam, hogy addig várok rád, ameddig kell, de ma még sem tudtam uralkodni magamon. Ne haragudj. - apró puszit nyomtam szájára, majd arcát kezdtem simogatni, ezzel is nyugtatva őt. Egy darabig néztük egymást, majd elaludtunk.

Egy hét múlva lesz az első, igazi nagy fellépésünk, így több próbát nem hagyhatok ki. A srácok is teljes erőbedobással fognak próbálni, mivel egy újabb díjátadó vár rájuk, ahol szintén fel fognak lépni. Mivel a tegnapi próbát kihagytam ma kétszer annyit kell beletennem a táncba. Danivel épp a próbaterem felé tartottunk, mikor megpillantottam egy ismerős alakot a kapu előtt. Életemben egyszer láttam és fogalmam sem volt róla, hogy mit is keres itt, de ha nem tévedek engem vár, és ezt az is bizonyítja, hogy a váratlan látogatóm szemrebbenés nélkül bámult rám. Elé álltam és biccentettem barátnőmnek, hogy nyugodtan menjen be, majd követem.
-Biztos? - kérdezte már az ajtóból.
-Jól leszek Dani, nyugi.
-Mikor legutóbb ezt mondtad és egyedül hagytalak, kis híján kórházba kerültél. - láttam arcán, hogy leperegnek előtte az emlékek. Előttem is lepergett minden, amit David művelt velem és az emlékekbe belefájdult minden porcikám, amit akkor érintett. Danielle eltorzult arcáról az én arcomat láttam vissza.
-Két perc és megyek utánad.
-Jó.. ha nem leszel bent pontosan két perc múlva, kijövök érted! - bólintottam ő pedig megfordult és bement a terembe, én pedig a látogatómnak szenteltem minden figyelmemet.
-Tyler ugye? - kérdeztem. Nem hittem volna, hogy látni fogom még valaha is, mivel ő Kevin legjobb barátja. Ott volt ő is mikor legelőször találkoztam Kevinnel és nagyon csöndesnek tűnt. Bár annak ellenére, hogy nem beszélt sokat aranyosnak tűnt, az egyetlen gond az lehetett, hogy nem érezhette jól magát gyertyatartóként.
-Emlékszel rám? - kérdezte halvány mosollyal az arcán, mire bólintottam.
-Nos, mit szeretnél? - idegesen vakargatta a tarkóját, majd nagy levegőt vett és belekezdett.
-Az a helyzet, hogy nem magam miatt jöttem, hanem Kevin miatt. Azt üzeni, hogy sajnálja és szeretne visszakapni.
-Ez aztán férfihez méltó viselkedés.. nyugodtan mond meg neki, hogy olyan barátra tettem szert, amilyet semmi pénzért sem hagynék el. És ne küldjön több postagalambot.
-Hát ennek nem fog örülni..
-Hidd el, igazán nem érdekel, hogy minek örül és minek nem. Ezt is megmondhatod neki.
-Rendben.. de ne lepődj meg, mikor egyszer csak meglátogat. - Tyler sarkon fordult az állam pedig a padlót súrolta. Mit jelent az, hogy meglátogat? Aggódnom kellene? Valószínűleg nem.. ha meg még is.. akkor azt majd meglátjuk. Igyekeztem a legnyugodtabb arcomat magamra erőltetni és beléptem Danielle mellé a próbaterembe.