~ 4. .. i hate my life!

,,A nevemet tudhatod, de az életem nem ismered. Hallhattál arról, hogy miket tettem, de fogalmad sincs róla, hogy min mentem valójában keresztül."

Ajánlott zene (sokat gondolkoztam melyik zene legyen, de végül emellett döntöttem. I hope you like it!:))

Danielle-val való beszélgetésem után sikerült megtudnom, hogy igazából nagyon kedves és tényleg szeretik egymást Liammel. Mellesleg az alakja is gyönyörű! És táncos.. a mázlista. Igazi példaképnek való lány! Az is kiderült, hogy az x-factorban is táncolt, pont amikor drága testvérem másodszorra jelentkezett és mikor Nicole javaslatára összerakták ezzel a négy jómadárral. Ott hozta őket össze Harry. Ki gondolta volna, hogy pont a göndör hozta őket össze?! Dani nagyjából két órát töltött nálunk, de a beszélgetés nagy része rólam szólt.. utálom ha magamról, vagy a múltamról kell beszélnem. Az enyém sem tökéletes, de kié az?! Azért, mert voltak veszteségeim amiken nehezen, vagy még most sem tudtam túl tenni magam, miért kéne róla beszélnem? Sosem értettem miért kérdezgetnek az emberek ilyesféle kényes témákról, vagy hogy miért akarja bárki is felbolygatni a múltat. Ami megtörtént megtörtént.. sajnos ez van, nem lehet visszafordítani. De persze akkor sem tudtam volna haragudni ezek miatt bátyám barátnőjére, ha akartam volna. Megkedveltem és remélem, hogy elsőre jó benyomást keltettem, és nem okoztam csalódást, mint Liam Payne húga. Liam figyelmesen, és néha egy-egy mosolyra húzódó szájjal figyelte információ cserénket Daniellel. Drága bátyám ma miattam nem kísérte szépséges barátnőjét haza, mondván, hogy még körbe kell vezetnie és szeretné, hogy végre normálisan egyek valamit. Már Niall legalább a tizedik szendvicsénél tarthatott, mióta itt vagyok. Rengetek eszik, és ezt egy óra alatt meg is állapíthattam. Kínálgatott engem is de már egy hete semmi kaja nem csúszik le a torkomon, ahogy az alvás sem megy. Liam csókkal köszönt el szerelmétől, majd a konyha fele vette az irányt és Louis-val az oldalán - akinek egyel több tányér volt a kezébe - tért vissza. Egyik srác a jobb oldalamra ült, míg másik a bal oldalamra. A többiek is csatlakoztak. Louis az ölembe tette az egyik tányért, majd a tv-t kezdte kapcsolgatni. Kérdőn néztem rá, majd bátyámra, akitől választ is kaptam.
-Addig fogsz itt ülni, amíg meg nem eszed!
-De én nem vagyok..
-Ha jót akarsz magadnak nem folytatod.. - vágott közbe Harry, mire értetlenül néztem rá. - Niall dupla adagot fog hozni neked. - Niall helyeslően bólintott.
-Nincs olyan, hogy nem vagy éhes! Főleg úgy, hogy napok óta nem ettél.. - remek.. úgy látom Liam egy részletet sem hagyott ki..
-És Louis meg fog sértődni, ha nem eszel. Ez a specialitása! - mosolygott Harold.
-Te tudsz főzni? - fordultam az említett felé.
-Igazából csak ezt. És tényleg megsértődöm, ha még meg sem kóstolod. - majd ajkait lebiggyesztette és kutyaszemekkel meredt rám. Fintorogva a villára csavartam egy kis tésztát, és arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem figyel.
-Ha néztek nem tudok enni.
-Muszáj leszel!
-Imádlak Liam, mondtam már?! - erre ő csak büszkén elvigyorodott. Lassan kezdtem enni. Nem szívesen, de be kellett vallnom, hogy Louis tud főzni és ez a spagetti isteni volt! Egyre gyorsabban kezdtem falni az ételt és pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy már nincs semmi a tányéromon.
-Még hogy nem éhes.. - forgatta szemeit Zayn, a többiek pedig jót kacagtak. Úgy éreztem, hogy arcom kezd vörösödni.
-Finom volt! Köszönöm! - fordultam egy percre a szakács felé. Ekkor vettem csak észre, hogy milyen édes mosolya van. Főleg, ha szívből jövő mosoly van az arcán. Mielőtt tényleg elkezdtem volna bámulni, megkértem Liamet, hogy vezessen körbe, majd a fürdő felé vettem az irányt és fürdés után bebaktattam az újdonsült szobámba. Nem meglepő, de az alvás egyáltalán nem ment. Egyrészt, mert új környezetben sosem tudok aludni, másrészt pedig folyamatosan járt az agyam. Hol a régi életemen, hol az újon. Mivel csak forgolódtam az ágyamban lementem a konyhába, ahol megittam a pohár vizemet, majd kutakodni kezdtem, aminek a következménye hangos csörömpölés volt, és véletlen sikerült bevágnom a szekrény ajtaját.
-A francba.. - morgolódtam, mire lépteket hallottam.
-Keresel valamit? - dörzsölgette szemeit Liam.
-Már megvan. - mutattam felé a fehér dobozkát. - Bocsi, hogy felkeltettelek.
-Mi van nálad? - kérdezte felpattant szemekkel. - Meg akarod ölni magad? Teljesen elment az eszed? - gyors léptekkel átszelte a konyhát és mellettem állt meg.
-Jézusom Liam! Ez csak egy rohadt altató! Nem tudok aludni..
-Ja.. - majd a gyógyszeres dobozt visszacsúsztatta az egyik fiókba. - Mióta szedsz altatót?
-Most óta. Nyugi, egyenlőre nem áll szándékomban kicsinálni magam. - ütögettem meg vállát, mire bólintott egyet. Ezek után elindultam az emeletre, bedőltem az ágyba és álomra hajtottam fejemet.
Az altató megtette hatását, így másnap délután kettőkor keltem. Kint gyönyörűen esett a hó. Magamra kaptam egy pulcsit és levándoroltam a nappaliba, ahol négy fiú tartózkodott.
-Te aztán tudsz aludni. - köszöntött mosolyogva Louis.
-Az altató segített. - Tekintetemmel az elveszett fiú után kutattam.
-Kint van. - kaptam Liamtől a kisegítő választ. Köszönetkép bólintottam, majd a hátsó ajtó felé indultam. Zayn tegnap nagyon csöndes volt, és talán ő a legtitokzatosabb a srácok közül. Kicsit hasonlít rám, és talán ezért is vágytam most az ő társaságára. Fura, hogy egy olyan ember közelébe szeretnél lenni, akit nem is ismersz. Talán a megjelenésével vonzza magához az embereket. Vagy csak jó a kisugárzása. Viszont mikor megláttam, hogy Zayn miért is ül kint, minden jó vélemény róla elszállt. Gyors léptekkel indultam meg felé, majd a kezében lévő tárgyat eltörve a földre dobtam.
-Miért csinálod ezt? - förmedtem rá. -Nem tudod, hogy bele is halhatsz?
-Te teljesen hülye vagy? - pattant fel. - Még is mi bajod van?
-Meg fogod ölni magad!
-Neked elmentek otthonról. - nézett rám gúnyosan. Szemembe könnyek gyűltek, majd meghallottam Niall hangját, és valaki védelmezően fonta körém karjait.
-Mit csináltál vele Zayn? - kérdezte Niall.
-Ez a lány beteg! Nem ide kellett volna hozni, hanem egy diliházba! - itt már nem bírtam tovább, és patakzani kezdtek könnyeim. Louis, aki valószínűleg átölelt, próbált csitítgatni és letörölte arcomról a könnycseppeket.
-Fogd be! - állt elé Liam. - Ne merj így beszélni a húgomról! Fogalmad sincs mit miért csinál te agyalágyult! Csak neked akart jót! - szűrte fogai között a szavakat testvérem. Sosem láttam még ilyen idegesnek, de jól esett, hogy megvédett.
-Azzal, hogy eltörte a cigijeimet? Úgy csinál, mint akinek halálos bánata van, de semmi baja csak sajnáltatja magát!
-Inkább megköszönnöd kéne és most már.. - álltak egyre közelebb egymáshoz. Szinte már ijesztő volt a látvány, de még mielőtt bármi komolyabb baj történhetett volna, szerencsére Harry közéjük állt.
-Elég lesz srácok! Hagyjátok abba! - nehezen, de sikerült szétszednie a két fiút.
-Egyáltalán nincs igazad Zayn! Fogalmad sincs mennyire utálom az életem, és hogy hányszor kértem azt, hogy én tűnjek el a földről ne ők! Ne azok akiket szeretek! A látszat néha csal.. egyáltalán nem sajnáltatom magam, sőt! Ha Louis-nak nem tettem volna ígéretet itt se lennék, hanem valószínűleg a szobámban zokognék! De én sem sírhatok örökké nekem is tovább kell lépnem.. - Zayn hevesen vette a levegőt, és egy ideig csak bámult, majd egy ajtócsapkodás kíséretében bement a házba, Liam pedig Louis helyét átvéve ölelt át.
-Sajnálom! - suttogtam mellkasába.
-Nem tettél semmi rosszat! - simogatott végig hajamon. Mikor elengedett lehajtott fejjel baktattam vissza az emeletre, Zayn pedig a nappaliból nézett végig rajtam, újra gúnyosan, és nem túl szépen. Ha szemmel lehetne ölni valószínűleg már nem élnék.. Leültem az ágyra és arcomat tenyerembe temettem.
-Bejöhetek? - kérdezte egy kellemes hang.
-Gyere. - majd Louis telepedett le mellém az ágyra.
-Mi volt ez az egész?
-Én.. nem tudom.. hirtelen felindulásból csináltam.. és.. - nagy levegőt vettem, hogy ne sírjam el magam, és mondatomat is félbehagytam.
-Miért csináltad?
-Te is engem hibáztatsz. - vontam le egy egyszerű következtetést.
-Nem, egyáltalán nem. Csak szeretnélek megérteni. - Felnéztem rá és tenger kék szemeiben megértést és sajnálatot láttam. Bevallom nehezemre esik józannak maradni, mikor ezekbe a szemekbe nézek.
-Nagybácsikám gége rákban halt meg.. amit nagyrészt a cigi okozott. Meg persze a minden napos semmit tevés, de ez kevésbé játszott rá betegségére. Én tényleg csak jót akartam Zaynnek. Most biztos utál..
-Nem fogok hazudni, ezután a húzásod után nem nagyon kedvel. De ő is meg fog érteni, csak adj neki időt!
-Miért vagy ilyen rendes velem? - arcát fürkésztem miközben válasz után kutatott.
-Magam sem tudom.. talán túlságosan vonzol magadhoz. - mondta teljes őszinteséggel a hangjában. Mikor nem feleltem, rám nézett és csak bámultuk egymást percekig. Ezt a pillanatot szeretett testvérem zavarta meg Harry-vel az oldalán.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Jobban. - bólintottam.
-Nyugi, hamar lenyugszik. - mosolygott bátorítóan göndörke.
-Köszi srácok..
-Gyere! - pattant fel Louis, miközben kezét nyújtotta.
-Mutatni szeretnénk valamit. - felelt mosolyogva Liam. Mindenki rohamos gyorsasággal kezdett el öltözni, így én is követtem példájukat. Nem tudtam hova visznek, de nem is érdekelt. Minél messzebb vagyok a gondoktól és a rosszat sújtó Zayn pillantásoktól annál jobb. És érzem, hogy ezzel a négy sráccal sikerülhet továbblépnem. Talán.. Csak sétáltunk és sétáltunk a hóesésben, és minden teljesen elvarázsolt. Annyira gyönyörű minden fehérben, és az utcai lámpákkal kivilágítva. Csodálkozásomból egy háton talált hógolyó ugrasztott ki. Hátra néztem és négy srácot láttam gonosz vigyorral az arcukon. Hógolyóval a kezükbe.
-Eszetekbe ne jusson! - kezdtem el hátrálni, de a golyók záporozni kezdtek felém. Szerencsére csak egy talált el, és mivel csak egy embernek volt győztes mosoly az arcán, tudtam kié volt az az egy. Gyúrni kezdtem a havat és felé céloztam. Liam egy fa mögé bújt, mögé Niall, Harry pedig csak simán arrébb sétált.
-Igazán kösz srácok! - fordult feléjük Louis és tudtam, hogy eljött az én időm. Hógolyómat eldobtam, ami egyenesen mellkason találta. Felhúzott szemöldökkel figyelt, majd futni kezdett, én pedig menekülőre fogtam, amiből az következett, hogy mindketten elestünk. Ő persze egyenesen rám. Felsőtestét leemelte rólam én pedig meg fordultam. Arca csak pár centire volt az enyémtől, és a körülöttünk lévő fehérség csak jobban kiemelte szeme kékjét.
-Legközelebb figyelhetnél!
-Nem kéne hógolyóval bombáznod, Tomlinson!
-Csak nem elestél? - közeledett a három srác felénk.
-Nem Niall, csak a földnek szüksége volt egy ölelésre! Segíts már fel! - nevettem, majd Liam és Niall a kezüket nyújtották. - Köszi. - mondtam majd küldtem egy szúrós pillantást Louis felé. Ekkor vettem csak észre, hogy hol is vagyunk. A fiúk a Central park felé vezettek és mint minden más ez is csodás volt. A híd közepére sétáltam, majd megálltam és forogni kezdtem. Nyelvemet kidugtam, hogy a hó a számba essen, és számoltam, hogy mennyit sikerült elkapnom. Mindig is a tél volt az az évszak, amiben egy kis megnyugvást leltem. Ezt Liam pontosan tudta, ezért is hozott ide. Megálltam, mosolyogva kinyitottam szememet és felé pillantottam. Egy "köszönöm"-öt formáltam számmal, majd tekintetem az ég felé emeltem. Tudom, hogy a családom onnan figyel, és mióta Sam bácsi elment, most először tudtam őszintén mosolyogni. Liam átkarolta vállamat, összenéztünk, majd tekintetünk újra a hóesés felé emeltük. Meghitt pillanat volt és talán legjobb lett volna ottmaradni, azon a helyen, de tudtam, hogy vissza kell mennem oda, ahol nem épp vagyok kívánatos személy.
-Maradhatunk még egy kicsit. - közölte bátyám, sóhajtásom után. Fejemet megráztam, hiszen nem lehet semmit a végtelenségig halogatni. Újra szembe kell néznem Zaynnel.