~ 5. Meeting with the past

 

,,Néha nem tudjuk a múltat egyszerűen elengedni. Máskor pedig bármit megtennénk, csak hogy elfeledjük végre. És néha valami újat tudunk meg a múltról, ami mindent megváltoztat a jelenben."

 Ahogy közeledtünk otthonunk felé, a hó kezdett elállni, és egyre nagyobb görcs keletkezett hasamban. Féltem Zayn tekintetétől, hogy újra csak a gyűlöletet látom szemeiben. Hiszen annyira őszinte szeme van.. ijesztő. Viszont, mikor hazaértünk, nem várt minket senkit. Az összes helyiséget felkutattuk, de a barna szemű srác sehol nem volt. Liam tárcsázni kezdte Zayn számát.
-Kinyomott. - mondta néhány próbálkozás után.
-Szerinted miattam ment el? - kérdeztem lehajtott fejjel. Mikor nem felelt, felnéztem a földről és négy meggyötört szempárt láttam, de egyik sem nézett rám. Ebből következtettem, hogy a válasz igen. Nem tudom mi játszódhat le Zayn fejében.. talán egyikünk sem. De ez engem iszonyatosan zavart. Felmentem, hogy egy forró fürdővel fel olvasszam, kint átfagyott testem, és igen jó érzés volt a meleg víz. Minden porcikám bizseregni kezdett. Miután már eléggé kiáztattam bőrömet, kiszálltam, magamra kaptam egy mackónadrágot és egy egyszerű fölsőt, majd a szobámba vándoroltam. Ledőltem az ágyra, majd hallgatózni kezdtem, hát ha kapok valami arra utaló jelet, hogy az elveszett bárány megérkezett. Órákat feküdtem az ágyon, gondolataimba merülve. Vajon hol lehet Zayn? Lehet, hogy valami baja történt miattam? Nem, biztos, hogy nem.. Mikor elegem lett a semmit tevésből levándoroltam a nappaliba, és gondoltam megvárom Zaynt, de ezzel nem voltam egyedül. Liam és Louis épp a konyhában beszélgettek.
-Hát te? Már tizenegy is elmúlt. - kapta fel fejét Liam, lépteimre.
-Nem tudok aludni.  - Percekig csak csöndben ültünk. Mindenki azon gondolkozott merre lehet az ötödik, igen fontos tag. A csöndet én törtem meg.
-Mi van ha baja esett miattam? - tettem fel most már hangosan is a kérdést.
-Ne okold magad! - simogatta hátamat Louis.
-Ezen nincs mit szépíteni Louis! Felidegesítettem és elment. Én tehetek róla, nem ti!
-Ennek az egésznek semmi értelme.. - mormogott az orra alatt Liam. - Feleslegesen teszed tönkre magad ilyen gondolatokkal.
-Én nem úgy hiszem.. és szerintem Zayn sem.
-Még mindig önutálkozó kitöréseid vannak hugicám. - csóválta a fejét. - De tudom mi a megoldás. - majd összenézett Louval, aki rám tekintett és elmosolyodott.
-Most meg mi van? - néztem rá értetlenül.
-Semmi, de ezt imádni fogod! - Louis a kezét nyújtotta, én pedig pár perces gondolkodás után elfogadtam azt. Az utunk Liam szobájába vezetett, ahol egy hatalmas zongora állt. Liam és Louis helyet is foglalt mögötte, és gondolkodás nélkül kezdtek el játszani egy számomra ismerős számot. Az altatómat. Én is helyet foglaltam Louis mellett, fejemet vállára hajtottam, mire lélegzete gyorsulni kezdett. Válla mozgásából érzékeltem, hogy gyorsabban veszi a levegőt, bár fogalmam sem volt róla, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót. A szemem akaratlanul is lecsukódott. Amire még emlékszem, egy puha, simogató kéz az arcomon, majd teljes sötétség. Átadtam magam az altatónak és álomba szenderültem.

~ Louis szemszöge ~

 

Helena, fejét vállamra hajtva, szép lassan álomba merült. Sikerült megnyugtatni, tehát a kis közös tervem Liammel bevált. Egyre gyorsabban kapkodtam levegő után, amit tudom, hogy ő is észrevett, de nem tudtam csillapítani a vágyam, hogy hozzá ne érjek, így arcát megsimogatva enyhítettem azon. Csendesen kezdett szuszogni, ami szebbnek minősült még a zongora hangjánál is. Liam is meghallotta ezt a csodás hangot, és ujjai már nem értek a billentyűkhöz.
-Rég láttam már így aludni. - mosolygott büszkén.
-Csodálatos! - magam sem tudom miért, de ezt hangosan is kimondtam. Torkomat megköszörültem, majd felkaptam Helt, hogy bevihessem saját szobájába. Finoman helyeztem le az ágyra és csak néztem, szőke, vállára eső haját, kerek - végre nyugodt - arcát, és figyeltem minden egyes lélegzetvételét. Mintha attól félnék, hogy hamarosan eltűnik. Miért érzem ezt? Ha ő nyugodt én is az vagyok, ha szomorú én is az leszek. Miért van mindez? Felbukkan egy lány a semmiből és képes teljesen megváltoztatni az érzéseimet. Tényleg csak ennyi lenne? Gondolataimból Liam zökkentett ki. Nyomott egy puszit Hel arcára, majd a vállamat megfogva jelezte, hogy menjünk ki a szobából. Bólintottam és követtem.
-Kérdezhetek valamit Louis? - kérdezte, mikor becsukta maga mögött az ajtót.
-Persze.
-Lehet korai ilyet kérdeznem, mivel még csak két napja ismered.. de mit érzel pontosan Hope.. mármint Helena iránt?
-Nem tudom Liam. - mondtam egy sóhajtás kíséretében, majd hajamba túrtam. - Olyan mintha képes lenne mindent felforgatni bennem, pusztán a jelenlétével.
-Hmm.. - merült gondolataiba Liam. - Nem te vagy az egyetlen, aki így érez iránta. Úgy értem.. szerintem Zayn is ezért ment el. Mert Helenának sikerült valami olyat kihoznia belőle, amit már rég nem sikerült senkinek. - Ezen én is elgondolkoztam pár percig, és ha jobban belegondolok Liamnek igaza volt. Már egy jó ideje nem láttuk Zaynt ilyen dühösnek és zaklatottnak. Talán előjöttek belőle a múlt emlékei. De belőlem, miért hoz ki ilyeneket ez a csodás, ám de titokzatos lány? Talán pont ezért.. talán meg is válaszoltam magamnak a kérdést. Mert túl titokzatos.. kíváncsi vagyok a titkaira, a múltjára. Mindenre, ami vele kapcsolatos. De mivel Liammel nem akarok összeveszni azért, mert összejöttem a húgával, és megmutattam a médiának, amitől nem mellesleg évekig védte. És a jelek szerint én nem igazán vagyok hatással Helenára.. szóval minden ilyen ötletet, hogy közel kerülhetek hozzá el is vetettem.
-Ne haragudj, de én most lefekszem. Remélem Zayn a holnapi interjú előtt előkerül. - elköszöntem Liamtől és fáradtan dőltem a saját ágyamba, miközben gondolataim még mindig a szomszédban lévő lány körül keringtek.

~ Helena szemszöge ~

Reggel valamilyen csoda folytán a saját ágyamban keltem fel. Visszagondoltam a tegnap estére és automatikusan kezemet az arcomra helyeztem. Louis kezére gondoltam, ahogy jólesően ér az arcomhoz, majd gyönyörű kék szemére, amiben bármikor képes lennék elmerülni. Majd lassacskán egy másik tagra terelődtek gondolataim, és gyorsan mamuszomba bújva elindultam a földszintre, de egy cetlin kívül mást nem találtam.

Interjúra kellett mennünk. Ne haragudj, hogy nem keltettünk fel! Ne aggódj Zayn még hajnalban megérkezett és jól van! Este találkozunk. Liam xx

Egyik részem megnyugodott, amiért a banda újra teljes, másik felem viszont aggódott. Valószínűleg ha hazajönnek, Zayn messziről kerülni fogja a társaságom. Hogy ne unjam el az egész napot kutakodni kezdtem a tv alatt lévő filmek között, és egy érdekes DVD akadt a kezembe. Azonnal be is tettem és kíváncsian néztem végig a fiúk turné videóját. Mindent alaposan megfigyeltem. Harrynek iszonyatosan erős és jó hangja van, amit tud is használni. Bevallom néha elnevettem magam azon, ahogy artikulál, de még ez is nagyon jól áll neki, és talán ő az, aki egész idő alatt felszabadult tud maradni a színpadon. Niall elképesztően ügyesen, kihasználva a színpad minden területét, ugrál, mint egy őrült. Nagyon jókat mulat, és élvezi amit csinál, ez látszik rajta. Energiabomba. Annyira imádni és ölelgetni való. Zayn amikor kell komoly, amikor kell vicces. És neki is elképesztő hangja van. Egyszer muszáj lesz őket élőben is meghallgatnom. Hiszen Liam nem dugdoshat örökké, nem igaz?! És ha már Liam.. nem tudom miért, de csak a komoly arcát mutatja meg. A "hasam fogom éneklés közbe" persze még megmaradt nála. Ennek ellenére imádom a hangját, mindig is szerettem! Aztán itt van Louis.. annyira kellemes hangja van. Ha a hangjával teherbe ejthetne valószínűleg már terhes is lennék. A kék, szeretetet sugárzó szemeiről nem is beszélve. Férfias kinézet, gyerekes belsővel, csibészes mosollyal.  Nagyjából így tudnám jellemezni. Különleges, az már biztos. A nagyjából más fél órás tv nézés után, úgy döntöttem sétálok egyet. Kabátom, és cipőm felhúztam és csak úgy elindultam valamerre. Betértem egy útba eső starbucks-ba is, ahol vettem egy elképesztően finom forró csokit. Az ital szürcsölgetése közben mentem tovább, és figyeltem az embereket. A padon ülő idős nénit, aki galambokat etet, a bolt előtt söprögető bajuszos bácsit, a babakocsit tologató nőt, és a túl oldalon sétáló kislányt, ölében egy kutyával. A szememmel továbbra is a másik oldalt pásztáztam, mikor hirtelen ismerős alakokra lettem figyelmes. Bárhol képes lettem volna felismerni őket. Ők voltak azok.. kapucniba és fekete bőrkabátba.. ugyan az a stílus, mint két évvel ezelőtt. Lehet, hogy most értem jönnek? Talán most már engem akarnak, nem érik be eggyel? Egyértelműen rossz előérzetem volt. A múltam talán kísérteni fog örök életembe? Még tőlük sem tudok megszabadulni.. és ha ez még nem lenne elég valami egyáltalán nem stimmelt. Egyel kevesebben voltak.. Szememet hol rajtuk tartottam, hol az elveszett emberüket kerestem, míg valaki meg nem kocogtatta vállamat. Ijedtemben már csak azt vettem észre, hogy a pohár kicsúszik a kezemből, és a benne lévő folyadék az útra ömlik. Utolsó gondolatom pedig ez volt: "Most újra találkozom múltam egy nem épp kellemes darabjával."