~ 9. Back in my life!

Hello my darlings!
Először is nagyon-nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket, díjakat, hozzászólásokat és a feliratkozásokat! Hihetetlenek vagytok! És köszönöm azoknak az embereknek is, akik lelket öntenek belém, akikért érdemes írni! (: Ennyit a csöpögős szövegről, mivel egy rossz hírrel is szolgálnom kell.. úgy néz ki jövőhéten nem tudok új részt hozni, bizonyos okok miatt.. szóval csak két hét múlva olvashatjátok az új részt! I'm sorry! 
Azért remélem az új rész elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! x

,,Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy a környezetében senkiről sem akar példát venni. A családjáról, a barátairól, de még önmagáról sem. Csak menekülni akar. Elhúzni a búsba onnan ahol éppen van. Aztán jön egy fordulat.. bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik.. sőt, már be is állt. Többé már semmi sem lesz a régi, és az az érzés.. felülmúlhatatlan."

~ Louis szemszöge ~

 

Mikor fel vettem Liam mobilját, és meghallottam egy rémült lány hangot semmi jóra nem számítottam. Tudtam, hogy Ő az. Sofőrünk (aki nem volt más, mint Liam) belelépett a gázba, és lehet hülyén fog hangzani, de tudtam hova kell mennem, miután megtudtam merre is van a lány, akiért mind aggódunk. Az érzéseim nem is tévedtek, de mikor odaértünk olyan kép fogadott bennünket, amire egyikünk sem számított. Borzalmas volt, senkinek nem kívánom a látványt, és, hogy egy ilyet akár átéljen. Nem egyszer vetkőztettem le Helenát a tekintetemmel.. igen, sokszor elképzeltem már meztelenül, de mit csináljak, én is pasiból vagyok?! Viszont ahogy, ott ült tehetetlenül, megalázva annak a görény lábai előtt melltartóban és nadrágban.. bár ne láttam volna. Elindultam, hogy beverjem annak a szemétnek a képét, de Harry a vállamnál fogva visszarántott.
-Őt is bántani fogod! - Én bántani? Az egyetlen lányt, aki hatással van rám? Nevetséges.. de sajnos legjobb barátomnak ismét igaza volt. Akaratlanul is bántanám, mivel nem jutok közelebb Davidhez, ha csak őt arrébb nem lököm.. okos.. a rohadt életbe! Tekintetem, mely eddig izzott a dühtől, most eltorzult. Arcomra kiült a sajnálat és könny gyűlt a szemembe, mikor Helenára néztem. Szerencsére a rendőrök hamar megérkeztek és elvitték a két gyökér gyereket.. és még Hel azt akarta, hogy az egyik ne kerüljön börtönbe.. mi ütött ebbe a lányba?! Hazafele végig Liam karjai közt volt, keze sebbekkel teli, alsó ajka pedig felrepedt.. de nekem még így is gyönyörű volt. Egy sóhaj hagyta el a számat, mikor kiszálltunk a kocsiból, és a ház felé vettük az irányt. Mindenki Helena arcát pásztázta. Megállt a nappali közepén, majd lassan, szinte belesett Liam karjai közé. Sosem láttam még ennyire gyengének.  Miután Liam elkészítette a húgának szánt italt, én vittem fel azt. Bekopogtam és ő mosollyal az arcán nyitott ajtót.
-Louis. - mondta ki a nevemet egy sóhajtás kíséretében, amit nem igazán tudtam hova tenni, de ennek ellenére én mosolyogva válaszoltam.
-A tea megérkezett.
-Köszönöm. - tekintetem végig az arcát pásztázta. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával, még így sem, hogy szerinte borzalmasan néz ki foltokkal a testén. 
-Nagyon fáj? - kérdeztem halkan. Furán nézett rám, és teljesen jogosan.. ennél nagyobb hülyeséget nem is kérdezhettem volna..Fejemet megrázva álltam fel az ágyról, s indultam meg az ajtó felé.
-Louis! - szólt utánam. - Ne menj el! 
-Mi? - Azt hittem rosszul hallok..
-Maradj itt! Kérlek!- lassan indultam meg vissza az ágyhoz, mivel azt hittem álmodok, és ha gyorsabban lépkedem, az álom előbb véget ér, mint szeretném. Kezét óvatosan fordítottam magam felé s rémülten nézett fel rám.
-Én nem foglak bántani.
-Tudom.. ne haragudj csak megijedtem.. - tekintete visszacsúszott csuklójára. Bőrén még piroslott a kötél helye. Tönkretették a lányt, aki iránt komoly érzelmeket táplálok.. még azt a minimális bizalmat is sikerült lerombolniuk, amit nagy nehezen felépítettem. Helena szipogni kezdett, majd minden gondolkodás nélkül magamhoz vontam, és szorosan öleltem, de persze csak annyira, hogy össze ne törjem. Borzalmas volt ilyen tehetetlennek látni. Annyira szerettem volna mondani neki valamit.. valamit, ami megnyugtatja. Megmondani neki, hogy mit érzek.. de nem lehet.. Ezek a szavak most nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit, vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most csak egyetlen dolog biztos.. ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit. Óvatosan felvittem az ágy végébe, fejét mellkasomon pihentette. Kezemmel haját simogattam, miközben gondolataim csak körülötte jártak. Nagyjából fél óra múlva Liam kopogtatott az ajtón, mivel indulnunk kellett stúdiózni. Próbáltam minél lassabban kikelni Hel mellől, hogy ne ébresszem fel.
-Naaaa? - húzogatta szemöldökét barátom.
-Mi na? - néztem rá értetlenül.
-Megvolt?
-Jesszusom Harry... de, hogy volt. Eszemben sincs kihasználni.
-Nyugi, nyugi csak vicceltem! - emelte fel kezét, miközben mentegetőzött. - Olyan furcsa vagy vele..
-Törődöm vele. Mi ebben a furcsa?
-Tetszik neked. - jelentette ki, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga.
-Miből gondolod?
-Kezded elveszíteni a humorérzéked.. és abból ahogy ránézel..
-És tagadod, hogy tetszik. - lökött oldalba Zayn.
-És, hogy törődsz vele. - mosolygott Niall.
-Nem hagynátok már abba?! Jó oké.. talán tetszik. Tetszik a mosolya, a tengerkék szeme, az, hogy ilyen makacs, határozott és tudja mit akar. Szeretem nézni mikor alszik, szeretek a közelébe lenni és megvédeni mindentől. És igen elképzeltem már úgy is, hogy velem van..
-Neked annyi. - veregette meg a hátamat göndörke, mire felvont szemöldökkel néztem rá.
-Louis ne csináld már.. ha a holdig emeled a szemöldököd, akkor is látjuk, hogy totál belezúgtál Helenába. - kaptam a választ Zayntől.
-Utálom, hogy ennyire ismertek.. de nem  hiszem, hogy Liam örülne neki, hogy ha én rontanám el a húgocskáját.
-Szóval totál belezúgtál Helbe, de nem mered neki elmondani, mert félsz Liamtől?! Bocs haver, de ezen a helyzeten nevetnem kell. - Niall nevetése betöltötte az utcát, amire, az eddig előttünk haladó, szóban forgó személy is felfigyelt.
-Miről maradtam le?
-Semmiről Liam. - vágtam oda a kelleténél ingerültebben, majd Niall-hez fordultam. - Örülök, hogy jól mulatsz.
A srácok még tettek egy két (szerintük) poénos megjegyzést, majd az út további része csöndben telt. Teljesen elvoltam foglalva a gondolataimmal, és azzal amiket az előbb sikerült bevallanom még önmagamnak is. Beleszerettem.

~ Helena szemszöge ~

 

 Mikor felkeltem sajgott minden porcikám és óvatosan kezdtem el nyomkodni foltjaimat, amik még mindig fájtak. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor kinéztem az ablakon egyértelműen sötét volt. Átaludtam volna az egész napot?! Mivel egy kis zuhanyzásra vágytam, elindultam egy cicanadrággal és egy fekete fölsőben a kezemben, a fürdő felé. Hagytam, hogy a víz végig folyjon a hajamon, és a testemen, miközben csak agyaltam és agyaltam. Elgondolkodtam a múltamon, végig gondoltam mindent, ami a héten történt, a tegnapi napot, mindent. Számításba vettem a fél életemet. Azt az életemet, amit akkor éltem, amikor nem is voltam önmagam. Helena Payne, aki eltaszít magától mindenkit és nem törődik senkivel és semmivel.. nem, ez nem én voltam. Ideje visszatérni a régi kerékvágásba, újra sokat mosolyogni, élvezni az életet, és megtanulni szeretni, ami jó nekem. Talán még a táncot is újra kezdem. Igen.. holnap fel is hívom Danielle-t és meg mondom neki, hogy elfogadom a csapat ajánlatát és beállok hozzájuk. Hiszen mindig is ez volt az álmom, mindig is a tánc volt az életem. Miért fosztanám meg magam ettől? Mosollyal az arcomon szálltam ki a zuhany alól, hajamat lófarokba kötöttem, fel vettem az egyszerű ruhát, amit behoztam magammal. És ha már a ruháknál tartunk.. Louis-nak igaza van és talán ki kéne dobnom azokat a vackokat, amik nem is az én méreteim. Louis.. ha tudná mennyi mindent köszönhetek neki! Talán pont miatta akarok megváltozni. Azt akarom, hogy észre vegyen! Szintén hatalmas mosollyal az arcomon baktattam le a konyhába, ahol készítettem magamnak egy csésze teát és beültem vele a tv elé, hogy megnézzek egy jó horror filmet. A srácok tudtommal a stúdióba vannak és így legalább biztosan megvárom őket. Már legalább fél órája nézhettem a filmet, mikor fázni kezdtem, így a kanapé végében lévő piros kockás inget magamra kaptam. Zayn csak nem fog megharagudni, hogy kölcsönvettem. Össze gömbölyödve ültem és imádkoztam, hogy a főszereplő ne nyissa ki az ajtót, majd mikor mégis kinyitotta eltakartam a szemem, mire egy kéz érintette meg a vállam. Ijedtemben hatalmasat sikítottam és a csészém tartalma a földön kötött ki. A szobát nevetés hangja töltötte be, én pedig még mindig próbáltam szabályosan venni a levegőt.
-Idióta! Meg akarsz ölni? - kezdtem el ütögetni bátyám vállát.
-Bocsi! Látnod kéne az arcodat! - az öt fiú már könnyűket törölgetve nevettek, de nem is törődve velük indultam meg a felmosóért. Feltakarítottam a kiömlött teát, majd visszafordultam a filmhez, de öt ilyen dumagéppel elég nehéz volt koncentrálni. Megadva magam kikapcsoltam a tv-t és feléjük fordultam.
-Szóval? - oldalra néztem és két zöld szempárral találtam magam szemben.
-Hmm?
-Megmutatod a tetkód? - tátott szájjal meredtem rá. Erről meg honnan tud?
-Milyen tetkó? - értetlenkedett Liam.
-Ne már, hogy ti nem vettétek észre.. - forgatta a szemeit Harold, és mivel mindenki értetlenül nézett hol rám, hol Harryre gondoltam más nem vette észre. Felálltam és lassan kezdtem el felhúzni pólómat. Niall vigyorogva próbálta meg eltakarni Louis szemét persze sikertelenül. Mindenki közelebbről meg vizsgálta a "stay strong" feliratot, majd elismerően bólintottak. Persze csak kedves testvérem nem tudott leállni a faggatással.
-Mikor csináltattad?
-Az nap mikor elmentél. És mielőtt további kérdéseket tennél fel nem kellett hozzá az engedélyed.. Sam bácsi megadta. - ő is bólintott, és leállt a kérdezősködéssel, szóval rajtam volt a sor.
-Egyébként ha a szemem nem csal nem csak nekem van tetoválásom. Néztem jelentőségteljesen az öt fiúra.
-Héj, nekem nincsen! Ha lenne az csak is a fenekem..
-Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem Niall. - majd a többiekre néztem és Harry épp a pólóját kezdte el levenni, mire tátott szájjal bámultam rá.
-Mivan? Látni akarod nem? - vigyorgott kajánul, majd folytatta ruhája levételét. Alaposan végig pásztáztam szememmel felső testét, mire óriási vigyor ült ki arcára. Meglehetősen szép tetkói voltak, bár némelyiknek nem láttam értelmét.
-Ne bízd el magad Styles! - forgattam szemeim, majd Zaynre pillantottam. Ő is boldogan mutatta meg tetoválásait, majd Liam következett. Kezemmel végig simítottam karján lévő tetoválásán, majd hangosan felolvastam a csuklóján lévőt.
 -Csak az idő fogja megmondani... hmm.. ezt magam sem mondhattam volna szebben. - mosolyogtam, majd Louis felé vettem az irányt, aki újra elővette féloldalas mosolyát. Ha tudná, hogy ezzel a mosollyal képes lenne megölni..
-Jó reggelt szépség! - suttogta fülembe, miközben felhúztam ingének ujját. Hátamon jól eső borzongás futott végig, amit még szélesebb mosollyal fogadott.
-Neked is. - válaszoltam halkan. - Úgy látom itt mindenki madár mániás.
-Na én megyek, elteszem magam holnapra. - jelentette ki Zayn egy ásítás kíséretében. - Mellesleg jól áll az ingem. - kacsintott, majd a szobája felé vette az irányt, majd őt követték a többiek is. Kivéve egy valakit.
-Nem vagy fáradt?
-Louis, végig aludtam az egész napot. Teljesen fitt vagyok!
-Akkor még egy film?
-Te nem akarsz lefeküdni? Egész nap dolgoztatok.
-Tudom.. hidd el szívesebben néztem volna még, ahogy alszol. - éreztem, ahogy arcom elönti a pír. Louis megütögette a mellette levő helyett, jelezve, hogy üljek le mellé. Betett egy DVD-t, de nem nézte sokáig. Nagyjából tíz perc múlva arra lettem figyelmes, hogy mellettem szuszog. A világ egyik legszebb hangját hallgattam, és akaratlanul is, de hajával kezdtem játszani. Egész este el tudtam volna nézni. Sosem értettem a szerelmes pároknak ez miért olyan felemelő érzés, de most már értem. Louis nyugodt és kissé gyerekes arca, melyet most csak a borosták tettek férfiasabbá, engem is megnyugtatott, és attól függetlenül, hogy egyáltalán nem voltam fáradt, halk szuszogásától álomba merültem a karjaiban. Pedig ha most még mindig az a Helena lennék, akit mindez hidegen hagy.. most valószínűleg Louis egyedül feküdne én pedig még mindig a horror filmet élvezném egyedül.. de ennek vége! Vissza a régi életembe!
Másnap reggel mikor felkeltem Louis nem volt mellettem és egy percre pánikba estem. Majd mikor megláttam mosoly terült arcomra.
-Ti meg mit csináltok? - kérdeztem az öt srácot, akik épp egy fával babráltak.
-Minek látszik? - húzta fel szemöldökét Harry.
-Kint esik a hó! - ugrándozott Niall örömében. Követtem tekintetét kifelé az ablakon. A hó tényleg csodásan esett és minden utca fel volt díszítve. Ennyire nem lennék képben a dolgokkal?!
-Boldog Karácsonyt húgi! - nyomott egy puszit fejem búbjára Liam. Ma lenne karácsony és én teljesen elfelejtkeztem róla?!